2. FALUTÖRTÉNET

2.1 Pecöl elhelyezkedése, földrajza                                                                                                                                   

2.2 A falu nevének változásai                                                                                                                                            

2.3 A község keletkezése                                                                                                                                                 

2.4  Pecöl a középkorban

2.5. Pecöl az újkorban. 

2.1 Elhelyezkedése, földrajza

Földrajzi viszonyok

Pecöl község a Nyugat-magyarországi-peremvidék része. A Sopron-Vasi síkság tájaként a Gyöngyös-síkság és Rába-síkság találkozásánál helyezkedik el, a Rába-Gyöngyös háromszögben, Kemenesháttól ENY-ra. Területünk feltöltődéssel keletkezett. A tenger elvonulása után az Ős-Rába és az Ős-Gyöngyös hordalékával töltötte fel. Kialakulása az újkorra, az újpleisztocénra tehető. (1) A Vasi Völgység települése. 164-181 méter közötti tengerszint feletti magasságban fekszik. Legmélyebb része a Gyöngyös völgyében, míg legmagasabb területe a község DK-i részén a Pecöli erdő területén található.(2)

Éghajlata

A Sopron-Vasi-síkság középső részének éghajlatára az Alpok közelsége rányomja a bélyegét. A középső terület éghajlatára a mérsékelten meleg nyár és az enyhe tél a jellemző. Napfényben is szegény ez a terület. Évi átlagban a napsütéses órák száma kb. 1960-ra tehető. Tele enyhe, de ennek ellenére viszonylag későn tavaszodik. Nyara hűvös. Uralkodó szele az É-1, a második leggyakoribb széliránya DNY-1. Az évi csapadék mennyisége 600-750 mm között változik. Legcsapadékosabb hónap a július, legkevesebb csapadék januárban hullik.  (1)

Vízrajza:

Pecöl község legjelentősebb vízfolyása a Gyöngyös patak. A Gyöngyös a Kőszegi-hegységtől északra, Ausztriában ered. Szombathelytől keletre haladva éri el községünket. Vízszállítása csekély, olvadáskor mégis gondot okoz a megszaporodott vízmennyiség. A folyómeder-szabályozások által megszelídített patak elvesztette veszélyes kanyarait. A Gyöngyös patak a terület kisebb vízfolyásainak gyűjtőhelye. D-ről a Boláta patak ( Fekete-ér) (2), míg a Pecöli kertek alján torkollik bele a Köszegtől keletre eredő Kozár patak, ami a mi vidékünkön a Borza patak nevet viseli. A község határában folyik még a Sormás patak is. A Gyöngyös Sárvár alatt ömlik a Rábába. Ekkor már rendkívül szennyezett, mivel Szombathely szennyvizeit a Gyöngyös patak medrébe vezetik.(1)

A gazdag vízmennyiség miatt sok malom épült régen a Gyöngyös patak partján, melyek vagy természeti csapás, vagy felszámolás miatt mind megszűntek. Az utolsó malmot, a szomszéd község, Megyehíd területéről az 1970-es években bontották le.

Természetes növénytakarója:

Pecöl és környéke növényföldrajzilag az Alpok-alja flóravidék Vasi flórájába tartozik.                                               A falut északról a Cseralja-i erdő és a Szarka-erdő veszi körül. Délről a Tilos-i és Harasztalja-i, nyugatról a Remészi erdő határolja. A felsoroltak ma már nem alkotnak összefüggő erdőréteget. Szűkebb területre szorultak össze, helyüket mezőgazdasági kultúrák foglalták el.

Erdeink jellegzetes lombhullató fái a cser, tölgy, a bükk és a gyertyán. Az erdők írtása nyomán a Gyöngyös és mellékpatakjainak ártéri szintjein hatalmas kaszálórétek alakultak ki. Ide soroljuk a Gyöngyös jobb partján található Kodót, és a bal parton elterülő Hottót. A Hottó nevében a szájhagyomány egy feneketlen tó létezéséről tesz említést. A Gyöngyös és a Borzó patak között régen füves kaszáló volt. Mára, művelési ág váltás miatt felszántották, mint sok más rétet is, de ez a terület ma is a Vízköz nevet viseli. Ahogy haladtunk lefelé a Gyöngyös mentén, a kertaljai és a Gá rét selymes zöld gyepe tárult szemünk elé a jobb parton. Balról a Kis- és Nagyköves szegélyezi. A Borzó patakon túli részt még ma is Pap-szögnek nevezik. (1)

Állatvilága

Területünk állatvilága az eddigi rendelkezésre álló adatok alapján az Alpokalja faunájában helyezkedik el. Ez az állatvilág rendkívül sokszínű.(1)

Talajviszonyai

Az Ős Gyöngyös és az Ős Rába talajfeltöltő munkája, süllyedések révén különböző vastagságú és kiterjedésű hordalékkúp jellegű kavicstakarók képződtek a Gyöngyös-Rába síkság területén. ezek felszínén az idők folyamán különböző vastagságú sárgásbarna és vörösesbarna jégkorszaki vályog és löszös üledék képződött. Ezen a területen nagyon jó minőségű talajok keletkeztek. Pecöl község és környéke csermozjon barna erdőtalajjal rendelkezik, amely kiváló mezőgazdasági talaj. (1) Híresebb és ma is ismertebb mező, rét és erdő elnevezések: Cser alja, Pipacs szög, Víz-köz, Angyal tag, Mogyorós, Haraszt, ( mezők) Köves rét, Gál rét, Koplaló, Hottó ( Holt tó), Kódó, (rétek), Tilos, Agg, Szarka, Pók házi, (erdő).  Sokat mondóak a mellékutak: Malom út, Pókházi út, Papok útja. A faluhoz szervesen kötődött a Rózsa major. Vízzel borított területek: Béka vár, Vajas tó. Előbbiben 1960-ig cigány családok éltek, maguk építette vályogházakban.

(1) Pecöl Község története Czibók Attiláné 1987         (2) Pecöl Község krónikája dr. Kovács Jánosné Cser Mariann 2002

2.2 A falu nevének változásai ( Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza alapján)

Szülőfalunk első okleveles említése: Pecul-1329. Későbbi változásai: Pecyl-1353, Pechel-1377, Peczel- 1405, Pechul-1426, Pecel-1457, majd Peczöl, és 1924-től Pecöl. Minden bizonnyal arról a hasonló nevű főemberről kapta nevét, akit a krónikák az 1040-es években említenek. A név eredete a régi magyar Pecli személynév, mely a német Pezili személynévből származik.

2.3 A falu keletkezése

2.3.1.Őskor

Az első anyag, amiben falunk őskori történetére támaszkodom a "Pecöl Község Története" c. szakdolgozat.

"Egy vidék jelenkori településtörténetét két alapvető forrásból merítve írhatjuk meg. Vizsgálódásunk tárgya részint a települések; falvak mai szerkezete, felépítése, a település tárgyi valósága, részint a mai települések kialakulására vonatkozó írásos emlékanyag: tervrajzok, jegyzőkönyvek, régi térképek, oklevelek. Ha ugyanennek a vidéknek őskori településtörténetét próbáljuk meg felvázolni, vagyis több ezer esztendő távolságába visszahatolva képzeletben újraalkotni az akkor élt emberi közösségek életét, életmódját, egykori környezetét, akkor a rendelkezésünkre álló források alaposan megfogyatkoznak.

Írásos emlékeink ebből a korból nincsenek, így csak a földben évezredeken keresztül megőrzött tárgyi emlékanyag segít bennünket. Ezek az elpusztult ősi települések nyomai, az egykori házak omladékai, régen használt edények, eszközök töredékei, a településhez tartozó temetők, a belő1ük napvilágra került használati tárgyak, ékszerek. A régészeti kutatások tehát az ősi településtörténet megírásához nyújtanak segítséget.

Területünkön régészeti ásatások nem folytak. Annyi azonban megállapítható, hogy a legkorábbi, földet művelő, agyagedényt készítő őskori népességtől kezdve minden őstörténeti korszak folyamatos megtelepedésének megtalálhatjuk valamilyen nyomait.

A Dunántúlon a legkorábbi földművelő-állattenyésztő népességek kultúráját a vonaldíszes edények kultúrájának nevezik. Kb. i.e. 4000 és 2800 között éltek területünkön. Ebből a korból származik községünk határában a földből előkerült, átfúrt kőbalta, melyet a neolitkori földművesek fakitermelésre és egyéb munkára használtak. A középsőz bronzkorban (i.e. 1650-1500) területünket egy nagy, ausztriai eredetű néptörzs foglalta el, amely számos vidékkel folytatott élénk kereskedelmi tevékenységet. A legfontosabb lelőhelyének alapján Gáta-Wieselburgi csoportnak nevezett bronzkori népesség temetőjét találták meg többek között a Pecöl Rózsamajor melletti kavicsbányában.

A korai vaskor idején (i.e. VIII-IV. század) már írott forrásokból ismert illérek tartózkodnak a Dunántúl területén. Az 1.e. IV. század elején új nép érkezik területünkre, mégpedig a kelta népcsoport. őket találja itt a római hódítás, és a később megszerveződő római provincia alaplakosságát is ők alkotják."

A fentiek alátámasztására teszem ide ezt az idézetet. "A korai és középső bronzkor időszakából kisebb település- és temetőrészletekről tudunk beszámolni.(Csepreg, Dozmat, Rábafüzes, Pecöl)" Forrás: Dénes József: Régészeti kutatások Vas megyében 1952-1987

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM régészeti adatbázisában található lelet megjelölés:                                                      

 -Pecöl Dankó utca D-i vége                                                                                                                                             

 -Pecöl Öregköves-dűlő                                                                                                                                                    

 -Pecöl, Rózsamajor közelében fekvő kavicsbánya

A véletlen felfedezések és tudatos kutatások eredményei kétségen kívül helyezik, hogy ennek a vidéknek előnyös helyzetét már az őskor embere is figyelemre méltatta. Az ősember itt élt, itt lakott, lakhelyét az emberöltők hosszú során keresztül a történeti kor hajnaláig megtartotta. A Bejczen és Szombathelyen színre került óriási mammuth-csontok, a különböző vidékeken felmerült kő- és csonteszközök megannyi biztos adatok, melyek a vármegye őskoráról, az ősállatok között élt ember e területen való tartózkodásáról hiteles tanukként szólnak. (VASVÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE. Írta dr. Kárpáti Kelemen, átnézte Nagy Géza.)......  A Vas Népe, 2003. június. 26 -i számában "NÉGYEZER ÉVES LELETEK A K A V I C S B Á N Y Á B A N " címmel közölt cikket Pecölben talált leletekről, melyek a "Gáta (Gattendorf)-Wieselburg"-kultúra  emlékeihez tartoznak.

A véletlen felfedezések és tudatos kutatások eredményei kétségen kívül helyezik, hogy ennek a vidéknek előnyös helyzetét már az őskor embere is figyelemre méltatta.  Az ősember itt élt, itt lakott, lakhelyét az emberöltők hosszú során keresztül a történeti kor hajnaláig megtartotta. A Bejczen és Szombathelyen színre került óriási mammuth-csontok, a különböző vidékeken felmerült kő- és csonteszközök megannyi biztos adatok, melyek a vármegye őskoráról, az ősállatok között élt ember e területen való tartózkodásáról hiteles tanukként szólnak. (Forrás: Vasvármegye őstörténete dr. Kárpáti Kelemen.)

2.3.2. Pecöl az ókorban

Karoliny Mártonnál olvasom, hogy "A nyugati hegyvidék és a Rába közti terület több tekintetben alkalmas volt az ember letelepedésére. Az erdőségek, a hegyek változatos kőanyaga táplálékot, fegyvert adott a régi korok emberének. Menedékül is szolgáltak, a sűrű vízhálózat módot adott a vízi szállításra, a lerakódott kavicslépcsők pedig járható úthálózatot képeztek. Ezen az emberi megtelepülés számára igen alkalmas területen már az i. e. IV. évezredben megtaláljuk az első emberi települések nyomait. A megyében több helyről előkerültek azok a kőszerszámok, kőbalták és cserépedények töredékei, amelyek az újkőkori ember megtelepedését bizonyítják. "                                              

Az Alpokalja vidéke, ahol Pecöl is található, évezredeken keresztül fontos szerepet töltött be a Kárpát-medence történetében. A bronzkor (Korai bronzkor :i. e. 3500–2000 körül, Középső bronzkor:i. e. 2000–1600 körül, Késő bronzkor: i. e. 1600–1200 körül) és a vaskor ( A Krisztus előtti utolsó évszázad) időszakában a meditteráneum felől érkezett minden új ismeret észak felé, a földműveléstől kezdve a fémmegmunkáláson keresztül egészen a városépítésig. Ehhez a fejlődéshez utak kellettek. Itt haladt az Északi és Balti-tenger, valamint a Földközi-tenger térsége között az egyik legfontosabb szárazföldi útvonal, a Borostyánkő út.

Miért is tartom ezt fontosnak ez Pecöl tekintetében? Vas megye római kori úthálózatát viszonylag jól ismerjük. A Borostyánkő útnak több leágazása is volt. "A coloniából kelet felé kivezető út a város keleti kapujától indulva egyenesen vezetett a Szent Márton-templom déli oldalának irányába. A mai városból ( Szombathely) kiérve a római út végig szántóföldeken halad, így vonalát szétszántott, de így is jól látható kavicscsík jelzi. A római út Sárvár térségéig nyílegyenesen fut, majd nyomvonala többször megtörik. A Rábát Sárvár–Végh malomtól északra éri el. A Borostyánkő úthoz tartozó K–Ny-i mellékutat tárt fel Dobozi Ágnes Vép határában. Ezek alapján feltételezhető, hogy lakóhelyünk átvonulási helye volt a római légióknak.

A Borostyánkő út Itáliától a Finn –öbölig tartott. Károlyi azt feltételezi az egyre több régészeti kutatások és leletek alapján, hogy a római időkben fontos szerepet játszó katonai és kereskedelmi útvonal a Borostyánkő út használata az eddigi ismeretekkel ellentétben jóval előbb, már az i.e. 7-6 évezredben megkezdődött. A fellelt maradványok: csiszolt szerszámok, fegyverek, ékszerek, edények, pénz . A kultúrák, vallások melyekre a leletek megmunkálása utal (Danilo, Lengyeli, Vucedol, Mako,Lajta, Gáta-Wieselburg, Pannonok, Illérek, Venétek. A lelőhelyek sokaság megyénkben (pl. Szombathely, Velem, Dozmat, Kisunyom, Sé, Csepreg, Kőszeg, Szent-Vid, Vaskeresztes, Söpte, Ostffyasszonyfa) Forrás: Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt.             

Az előkelőbb római lakosság a városokon kívül villákban, a kevésbé tehetősebb, egyszerűbb emberek pedig kisebb-nagyobb falusi jellegű településeken (vici) éltek. A villákhoz szorosan hozzá tartozott a földbirtok, azaz a fundus"(Telek, házhely). …………………… A feltárt vagy fellelt római villák helyén falfestmény, mozaik töredékek, fürdő maradványokat találtak, de az épületek ismerete hiányos. Hasonló a helyzet a különböző típusú kisebb-nagyobb falusi jellegű telepekkel, amelyeket még kevésbé ismerünk, mert lokalizálásuk jobbára csak felszíni nyomok alapján történt. A terepbejárások során száznál is több olyan felszíni telepnyomot sikerült megfigyelni, amelynek helyét római leletek jelzik a szántóföldeken, azonban ezek egyikén sem történt még kisebb felületű régészeti kutatás sem. Feltételezhetjük, lehet, hogy itt is éltek római telepesek, coloniák? Nem tudjuk. Folytathatjuk az ásatásokat!

Mit keressünk? Római villa is lehetne, hisz Pecöl vízben, termőföldekben, erdőkben gazdag terület. Ám ha csak telepekben gondolkodunk, akkor szerényebb lakóhelyeket keressünk. A falusi telepek háztípusa az enyhén földbemélyített, négyszögletes alaprajzú, lekerekített sarkú gödörlakás, amelynek tetőzetét két, a gödörlakás hosszabbik tengelyébe állított ágasfákra szerelt szelemengerenda tartotta. Belső osztófaluk ritkán van, ahogy tűzhely sem mindig található bennük.

(Karoliny Márton https://elsolanchid.hu/konyvek/Megyei_Uttort_vas.PDF)

https://epa.oszk.hu/03100/03119/00012/pdf/EPA03119_eletunk_2016_03_079-090.pdf

(Mladoniczki Réka :A Római kori településhálózat Savaria territóriumának Vas megyei részén)

1 kép alatt: A híres Borostyánkő út részlete. Az út Itáliától a Finn –öbölig tartott. Károlyi azt feltételezi az egyre több régészeti kutatások és leletek alapján, hogy a római időkben fontos szerepet játszó katonai és kereskedelmi útvonal a Borostyánkő út használata az eddigi ismeretekkel ellentétben jóval előbb, már az i.e. 7-6 évezredben megkezdődött. A fellelt maradványok: csiszolt szerszámok, fegyverek, ékszerek, edények, pénz . A kultúrák, vallások melyekre a leletek megmunkálása utal (Danilo, Lengyeli, Vucedol, Mako,Lajta, Gáta-Wieselburg, Pannonok, Illérek, Venétek, A lelőhelyek sokaság megyénkben (pl. Szombathely, Velem, Dozmat, Kisunyom, Sé, Csepreg, Kőszeg, Szent-Vid, Vaskeresztes, Söpte, Ostffyasszonyfa) Forrás: Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt.

2.kép alatt: Római utak és útállomások Savaria territóriumának Vas megyei részén . A Vép közelében futó Borostyánkő mellékút is ezen a térképen található. Forrás: Mladonciczki Réka: A Római kori településhálózat Savária territóriumának Vas megyei részén. (A szerző tervei alapján készítette: Isztin Gyula)

3.kép alatt: Római villagazdaságok és épületek Savaria territóriumának Vas megyei részén. Forrás: Mladonciczki Réka: A Római kori településhálózat Savária territóriumának Vas megyei részén. (A szerző tervei alapján készítette: Isztin Gyula)

4.kép alatt: Az előkelőbb római lakosság a városokon kívül villákban, a kevésbé tehetősebb, egyszerűbb emberek pedig kisebb-nagyobb falusi jellegű településeken (vici) éltek. A villákhoz szorosan hozzá tartozott a földbirtok, azaz a fundus"(Telek, házhely). …………………… A feltárt vagy fellelt római villák helyén falfestmény, mozaik töredékek, fürdő maradványokat találtak, de az épületek ismerete hiányos.

5.kép alatt: Hasonló a helyzet a különböző típusú kisebb-nagyobb falusi jellegű telepekkel, amelyeket még kevésbé ismerünk, mert lokalizálásuk jobbára csak felszíni nyomok alapján történt. A terepbejárások során száznál is több olyan felszíni telepnyomot sikerült megfigyelni, amelynek helyét római leletek jelzik a szántóföldeken, azonban ezek egyikén sem történt még kisebb felületű régészeti kutatás sem. Feltételezhetjük, lehet, hogy itt is éltek római telepesek, coloniák? Nem tudjuk. Folytathatjuk az ásatásokat!

Érdekesség: "A balozsameggyesi lelet." Vas Népe, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám) 1. 1969-08-26 / 196. szám (193. oldal)

2.4. 1. Pecöl a középkorban ( 476-1526) 1. rész.

Folytatom a képzelt utazást kis falunk régmúltjában. A középkor az az idő, amikor a mi településünk kialakult. Ellentétben Vas megye történetének őskori és ókori ismereteivel, a középkori Vas vármegyéről nagyon sok anyagot találtam. Éppen ezért meg sem kísérelem ezek bemutatását, csak összefoglalnám, ami számomra tanulságos.

A római kort követő évszázadokban a mi vidékünk, mint az avar birodalom határvidéke, majd mint a Frank Birodalom keleti tartományának része kétségtelenül lakott volt. Ha a középkorral kapcsolatban kutatunk, szinte mindig ugyanoda jutunk. Templomok, kolostorok, várak (Pl. Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Sárvár, Ikervár, Vasvár, Győrvár, Egervár és a korábban szlávok lakta Zalavár), temetők. Azok tárgyi, és írott dokumentumai, a sok régészeti, embertani, nyelvészeti, néprajzi lelet ad betekintést a középkori életbe. A templomokról olvasva találkoztam a "pusztatemplom" kifejezéssel, és egy helységnévvel, melyet Cser Marica is említ a "Pecöl Község Története" c. könyvében. Egerköz.  Beírva a keresőbe a következő felsorolásra akadtam Benczik Gyula - Feiszt György: Pusztatemplomok Vas megyében c. írásában. . Egyházasdorog, Bokod, Egerköz, Inta, Jeli, Mindszent, Himfa, Kerekboldogasszony, Szentmárton, Szentviszló.  Az igazi meglepetés ekkor jött! Az Egerközi pusztatamplom után kutatva arra a következtetésre jutottak, hogy ez a hely a mai Pecöl közelében vagy helyén? volt.

"EGERKÖZ 1342-ben Kálmán gyõri püspök a gyõri káptalan kanonokjaival egyetértésben 19 plébánia és három filiális egyház dézsmanegyedét engedte át a vasvári káptalannak. Az oklevélben a templomok felsorolásánál elsõ helyen áll az egerközi Szent Péter-templom. Mivel ilyen falu ma nincs Vas megyében, és neve a Csánki-féle történeti földrajzban sem szerepel, a kutatók nagyvonalúan a mai Egervölgy községgel vagy az egykori Árokköz (szentpéterrel) (ma Hegyhátszentpéter) azonosították. Pedig Egervölgy csak Mária Terézia idejében települt, Árokköz pedig hasonló neve és templomának azonos patrocíniuma ellenére sem hozható kapcsolatba Egerközzel.

Ha Vas megye hét Szent Péterrõl elnevezett középkori települését sorra vesszük, akkor mindössze egyet nem lehet biztosan azonosítani, azt a Szentpéter nevû prédiumot, amelyet 1465-ben a Békássy-birtokok között sorolnak fel. Amikor ezt a települést keresni kezdtük, egyértelmûvé vált, hogy valahol a megye közepe táján, a Gyöngyös mentén kellett elhelyezkednie. A kutatást, úgy a terepen, mint a forrásokban, siker koronázta. A 16-17. századi birtokperekben Pecöl határában elõször Egerköz, majd Szentpéter, ill. Szentpéterfalva néven tûnik fel egy terület. 1612-ben Farkas András elmondta, hogy a Pusztaszentpéter nevû helyen "...máig egy templom romjai láthatók." Ezek a maradványok, melyeket terepbejáráson is sikerült azonosítani, csak az elpusztult Egerköz falu plébániatemplomának romjai lehettek. Az enyészet és a kőanyag kitermelése miatt a 17. század végi vizitátorok Egerköz templomának még az emlékével sem találkozhattak.

Ismeretes, hogy Pecölben 1456-ban a kapornaki apátság építtetett templomot. Úgy látjuk, hogy Egerköz hanyatlását Pecöl megerõsödése hozhatta magával. A Szent Péter-templom a 16. század elejéig biztosan létezett, hiszen dézsmanegyedéért a vasvári és a gyõri káptalan még 1505-ben is pereskedett." Ezek szerint Pecöl, a mi falunk ennek az Egerköz településnek helyén, vagy közelében alakult ki.

A pusztatemplomok közös jellemzõje, hogy nem érték meg a 17-18. századi katolikus restaurációt, az egyház nagy (újjá)építési korszakát, hanem nagyrészt már a középkor végén, ill. az újkor elején feldúlták õket, vagy funkciójukat vesztve elenyésztek (a korabeli források ezeket a romokat nevezik pusztaszentegyháznak vagy pusztatemplomnak)."

2. 4.2. rész. Pecöl a középkorban. II.  Cser Marica: Pecöl Község Története c. munkája alapján készült a következő összefoglalás.                       

A II. évezred elején nagy változások mentek végbe Európa középső területein elhelyezkedő népek életében. A törzsi társadalmak megszűnőben voltak, a jövő az államba szerveződés, a keresztény hit, a művelődés útja volt. A Kárpát-medencei új hazában életet biztosított magának egy szorgalmas, növekvő nép. Az új, feudális rendszer kialakulásához már Géza fejedelemsége (972-997) alatt megtette az első lépéseket. Az ősvadonnal övezett puszták, mocsarak országában, szántóföldek, halastavak, virágzó kis falvak százai terültek el. Köztük kellett lennie Pecölnek is.A község határában ( a mai Vízköz?) területén volt egy régi település, amiről az előző részben írtam, - Egerköz. Valamiérti hanyatlása Pecöl megerősödését hozta magával. A falunk keletkezését I.(Magnus) Géza idejére (1074-1077) vezethetjük vissza. Ebből az időből írásos emlékek nincsenek. Az első oklevél 1329-böl származik. A XII. század végéről már találhatók olyan írásos emlékek, amelyek arra utalnak, hogy községünk mai területén Szent Benedek rendi apátsági birtok terült el, amely a kapornaki apátsághoz tartozott. Az apátság alapítói a Kadar nemzetségből származtak. Erre utal a Rába melletti Kádár illetve Kadar dűlők elnevezése, ami az apátság birtoka volt. Községünkben a Kódó dűlő elnevezés utal ezekre az időkre,, amelyet ma "Hóttónak" hívunk. Elülső részét itt a Gyöngyöshíd mellett ma is "Kódónak" nevezzük.

A kapornaki bencés apátság pecöli birtokrészén állott a török idők előtt egy Szüz Mária templom, ennek a nevét vette fel a pecöli Kis Boldogasszonyról elnevezett apátság. Ilyen értelemben a Vas megyei pecöli apátság az ősi kapornoki apátság leány-apátságának mondható.

A falu birtokosai a XII. századtól:                                                                                                                                      

1358-ban Péter hospes és négy fia a birtokosok. A XV. században jelent meg a faluban a Zarka család. Valószínű több évszázada volt birtokuk a faluban. 1428-ban Zarka Jánosnak 10 jobbágy portája volt Pecölben. Zarka Miklós és László bérelték a Kapornaki Konventt birtokait, amelyből részeket foglaltak el. Zarka Miklós halála után 1504-ben birtokrészeit Nicky Mihály és László örökölték. 1456 körül a falu birtokosai a monyorókeréki Ellerbach család is. Ebben az időben épül a templom. Az Ellerbach család utolsó sarjától 1496-ban Bakócz Tamás - aki Mátyás király kancellária volt, - kapta meg a birtokot. Az Erdődy család a Bakócz család egyenes ági folytatása. Bakócz Tamás összes vagyonát unokaöccsére, Erdődy Péterre hagyományozta. Így lettek az Erdődyek 1496-tól 1945-ig a földesurak 449 éven át. Több történetíró is megerősíti, hogy ők az egyedüliek a magyar grói családok közül, akik nem a Habsburgoktól kapták a grófi címet, hanem 1494-ben Mátyás királytól.

1.kép: A Kapornaki Isteni Üdvözítő titulusú bencés apátság alapításának időpontja nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy II. Géza uralkodása (1141-62) alatt történt. Az apátság első ismert kegyura, és valószínűleg alapítója is, Kadar nembeli György volt.

2.kép: Kapornak Nicolo Angelin térképén. A pecöli apátsági birtok gazdasági fiókja lehetett az ősi kapornaki birtoknak, azonban ezt a nagy távolság miatt nem házilag kezeltek, hanem bérbe adták.

3.kép alatt: 1358-ban PECÖLBENPéter hospes és négy fia a birtokosok. (hospes =vendég, szabad jövevény, telepes az Árpád korban . A középkori Mo. területén megtelepedő, magyar etnikumú, nagyobbrészt azonban idegenből származó lakosok korabeli megnevezése. Megtelepedésüket elősegítendő, a királyokkiváltságjogok adományozásával látták el közösségeiket.) Az itt látható családfán a COMES szó szerepel. Jelentése: ispán.

4.kép: A Zarka család címere. Vas Vármegye egyik legrégebbi családja, melynek eldődei elő-nevüket hajdán Péczöl (Pechel) utóbb Zich helységről is irták. Péternek fia Miklós, ki már Zarká-nak neveztetett, 1329-ben I. Károly királytól kapta Vas megyei Valt és Sármásd helységbeli birtokokat és ekkor már birt .és porpáczi birtokai határjárattak. * Miklósnak fia II. Miklós volt, ki 1397-ben már Pechel-ről irja előnevét, midőn Zsigmond királytól megegyező adományt kap a Vas megyei karakói szerzett birtokára. * Utóbb II. Miklós hűtlenségbe esett és javait veszté, de 1403-ban Zsigmond király megbocsátván neki, elkobzott javait is visszaadá. * Ez oklevélben is Nicolaus dictus Zarká-nak neveztetik. 1406-ban Zsigmond kir. átirja Miklós (Nicolaus dictus Zarka filius Nicolai de Pechel) részére az 1397. évi adományt. *

5.kép: Monyorókerék vára a középkorban. Az Ellerbach család utolsó sarja János volt, aki Erdődy Bakócz Tamás- a későbbi esztergomi érsek- kancellártól vett fel kölcsönöket pénzügyeinek rendezésére. Az akkori szokás jogával éltek, és egymást testvérül adaptálták. 1496-ban Ellerbach János úgy rendelkezett, hogy örökösévé- halála esetén - Bakócz Tamást tette meg, A szerződés feletébb érdekes, ugyanis úgy szólt, hogy amelyikük előbb meghal, az a másikra hagyja vagyonát. Ellerbach János fiatalabb volt Bakócz Tamásnál, mégis a szerződéskötés évében meghalt. Így jutott az Ellerbach birtok Bakócz Tamás és unokaöccse, gróf Erdődy Péter kezébe. (Ezért van a vépi várkastélyban a kapubejárat alatt Bakócz címer.) Tehát az Erdődy család a Bakócz család egyenes ági folytatása.

6.kép: Bakócz Tamás. A jobbágysarj, akiből majdnem pápa lett. Születési helye után használta az Erdődi nevet. Erdődi Bakócz Tamás talán maga sem sejtette, mily hatalmas vagyon került birtokába. Ellerbach János hagyatékát képező birtokok között ott volt Peczel ( Pecöl), Megyehíd, Porpác is. 

 2.4.3.  Pecöl a középkorban. III.

 Az előző alkalommal kicsit előre szaladtunk a középkorban. Ennek oka a falu és a kapornaki apátság kapcsolatának bemutatása volt. Most szeretnék a falu középkori életének elképzelésén végigmenni az új korig. Beindítva képzeletbeli időgépünket kezdjük a falvak kialakulásával.

A Kárpát-medencében a magyarok megérkezése előtt már éltek termelő népek, voltak falvak. Ezek azonban eltűntek, a honfoglalók pedig a maguk sajátos falutípusait hozták létre. Volt nyári – (jurta, sátor)és téli( félig földbe ásott ház) szállásuk. A téli szállás nevezhető igazán falunak, itt házak között-mellett földműveléssel is foglalkoztak. Eleinte még vándoroltak a nyári és téli szállások között, majd a nyomásos gazdálkodás elterjedésével a falvak helye állandósult, nagyjából a XIII. század idejére.

Milyen lehetett a mi falunk? A falvak szerkezete – mint általában főleg utak, folyók melletti településeknél – soros vagy szalagtelkes falu lehetett már akkor is, ahol a házak egy utcára felfűzve, sorban álltak. Központjukban általában megtalálható volt a templom, körötte a temetővel.

Akkoriban még nem volt Pecölnek temploma, legalábbis kőtemploma, tehát nem aköré telepedtek a lakóházak. Viszont a falu magja, kezdeti elhelyezkedése a Kis utca, Fő utca, Újváros volt, végében egy majorral. Ennek oka az lehetett, hogy eleink általában a folyók, patakok mentén vertek tanyát. Az állattartás mellett földművelést is folytattak. Ehhez pedig vízre, legelőkre volt szükségük.

Mi segíthette az idetelepedést még? Talán egy meglévő út. Hisz ez is nagyon fontos volt egy település életében, főleg gazdasági szempontból. S ha a források igazak, akkor a Szombathelyt Sárvárral összekötő utak már az ókorban is léteztek. A szomszéd község Megehid neve a Gyöngyösön épült híd átkelőhelyre utal, Ikervár pedig ebben az időben már minden kétséget kizáróan létezett.

Kik lakhattak itt? A faluban valószínű először telepesek alkottak közösséget, mint sok más magyar községben. "Vasvármegye magyar lakossága, nyelve után ítélve, határozottan olyan néptörzs maradványa, amely a honfoglaláskor települt itt meg, és századokon át kemény állhatatossággal megőrizte nyelve sajátosságait." – olvashatjuk a Vasvármegye népe. c. könyvben.

A falu tipusa . A középkor közepétől a legtöbb falu jobbágyfalu volt. Tulajdonosa lehetett a király, földesúr, az egyház (püspökség, apátság, káptalan stb.), vagy akár egy város is. Pecöl esetében ezt már tisztáztuk, hogy egyrészt apátsági, másrészt földesúri tulajdonban volt. Arról, hogy itt földesúr lakott volna nem tudunk. Vagy mégis? Ki lehetett az a Peczel, Pecul, Pecyl, Pechel akiről a falunk a nevét kapta? Egy német személy neve? Talán az államalapítást segítő bajorok egy vezetője? A Zarka családnál találkozunk a Pechul előnévvel!!!

Hogyan működhetett a falu a középkorban? A családfők lehettek azok, akik a falu legfontosabb dolgait megtárgyalták. De a földesurak elöljárót, bírót is választottak a napi ügyek, viták rendezésére, végrehajtására. Ez nem mindig volt megtisztelő feladat! Sőt néha büntetés! Ugyanis egy személyben felelt mindenért a földesúr, a hatóságok felé. Neki kellett gondoskodni az adók behajtásáról.

Faluközösség. Nemcsak a családokon belül volt erős az összetartozás tudata, de a faluközösség egésze többé-kevésbé egyetlen közösséget alkotott. A falu férfi és női lakosainak éppúgy megvoltak a külön közös elfoglaltságaik, mint a fiataloknak. Meg voltak a helyei a nők találkozásának ( Malom, kút, közös munkák, pl. fonók, mise, a siratók,)és a férfiakénak ( az utca, kocsma, mise) is. A gyerekek és a házasodás előtti fiatalok külön közösségeket alkotnak, előbbiek játszanak, utóbbiak emellett alkalmanként közösen énekelnek, táncolnak.

Milyen lehetett a viseletük a falusiaknak. Legtöbb esetben a parasztok nagyon egyszerű viseletet hordtak, melynek durva anyagát az asszonyok maguk fonták és szőtték. A férjes asszonyok kendőben jártak, a hajadonok "hajadonfőtt", így a ruházat a családi állapotról is "beszélt". Ünnepi alkalomra a nők hímzett öltözéket vettek fel, ez azonban távolról sem azonos azzal, amit később népviseletnek fognak nevezni.

1. kép. Az életkörülmények a falvakban is változtak. Itt még egy földbe mélyített egy légteres piciny kunyhó látható.

2. kép. Később a föld felszínére épített egy- vagy két helyiséges nagyobb házakban éltek eleink. Ezek általában egy nagyobb szobából és egy kisebb konyhából álltak. A szegényebb jobbágyok háza egyetlen helyiségből állt, amelybe éjjelente többnyire állataikat is beengedték.

3. kép. Magdus néni háza. Volt ahol vályogból, vagy pelyvával összegyúrt sárból (patics) készültek a falak, vesszőfonatra tapasztva. Ennek Pecölben egyik utolsó példája volt a már bemutatott Kovács ház. Borics Terus néni mesélte, hogy fiatal házasként ők is laktak rövid ideig itt. Na nem a középkorban!

4. kép. Voltak persze, és nagyon ritkán, főleg a Dunántúlon kőből rakott házak is.. A lakóházak mellett a belső telek részét képezték a különböző melléképületek: terménytároló vermek, pincék, istállók és ólak. Az utóbbiak fából, nádból, sövényből készültek, s tetejüket szalma, trágya vagy zsombék fedte. A téli szállásokból kialakult magyar falvak házai elszórtan, egymástól viszonylag távol helyezkedtek el. A nyomásos gazdálkodás római hagyományokon alakult meg.

5. kép. A kétnyomásos rendszerben évente váltva a megművelt föld felét vetették be gabonával, a másik részét pihentették. Ezt leggyakrabban legelőnek használták, így a trágyázást is megoldották, vagy ugaron hagyták. ( Lőrinc László: Életmódtörténet II

7. kép. Ahogy a törzsi-nemzetségi társadalom felbomlott, más kötődések tartottak egyben egy falut. Ez lehetett rokoni kapcsolat, de lehetett különböző helyekről származó és ott letelepedő lakók. Az, hogy a már ismertebb újkorban, sőt még a múlt században is sokan rokonsági viszonyban voltak a községünkben, utalhat arra, hogy ez régen is így volt. Nem tudjuk.

8. kép. A jobbágyfalvakban nem csak jobbágyok laktak, hanem esetenként leginkább a falu határában, különálló udvarházban a pap, sekrestyés. A középkor előrehaladtával a faluban foglalkozások, mesterségek alakultak ki pl.kovács, takács, fazekas. Általában az uraság szolgálatában álló a molnár, kocsmáros, vincellér (szőlőműves). Laktak továbbá jobbágytelekkel nem rendelkező cselédek, zsellérek is.

9. kép. Szent István király törvényei említést tesznek a "falusbírákról", akiknek feladata volt a falu népének vasárnapi templomba járását ellenőrizni, és ezzel kapcsolatban büntetés kiszabása is joguk, illetve kötelességük volt. Később, a középkor folyamán egyre határozottabban megjelennek a falu kollektív jogainak és felelősségének jegyei, amit az önkormányzatiság csíráinak tekinthetünk. Így találjuk például Szent László törvényeiben, ahol már a falu közösségét "jelképező" botról is szó esik – a községi bírák hatalmi jelvénye helyenként a 18. században is a mindig maguknál hordott "bírói bot" volt

10. kép. A házak belső berendezéséről keveset tudunk. A 16. század elején bizonyosan álltak már kecskelábú asztalok, s a fal melletti sárpadkák helyére különböző hosszúságú lócák, illetve padok kerültek. Székek azonban még csak elvétve fordultak elő, s a szekrények helyett is ládákat használtak. Az éjszakát vagy a földön, állatbőrökre heveredve, vagy két bakból és ezekre helyezett deszkákból álló "ágyszéken" töltötték. A tüzelőberendezés tűzhelyből és/vagy kemencéből állt. A tűzhely alatt nem kell mást érteni, mint tüzelésre kijelölt helyet a konyha, illetve a szoba-konyha egyik sarkában. A konyhai berendezések cserép- és vasedényekből, valamint késekből és fakanalakból álltak.. Az ételt ugyanabból az edényből ették, amelyben megfőtt, esetleg közös fatálból. Uraikhoz hasonlóan a jobbágyok is kétszer étkeztek naponta. Ám azt, hogy mit és milyen formában, csak nagyon kevéssé ismerjük. A vadak is a paraszti étrendhez tartozhatottak, hiszen a 16. század elejéig az erdők többségében a jobbágyok szabadon vadászhattak. Ennek eltiltása 1504-ben súlyos csapást jelentett számukra, amit vadorzással játszottak ki. A középkor higiéniai viszonyaiból következett, hogy az emberek, ha tehették, nem vizet ittak.

11. kép. A kép nem magyarországi ábrázolás lehet, de a középkori életet ábrázolja. Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

2.5. 1. Pecöl az újkorban. I. 

Az újkor két részre bontható. A korai és a modern újkorra. A korai újkor a 15. század második fele-18. század közötti időszakot öleli fel Európa történetében. Magyarországon a mohácsi vésztől számítják az újkort. Erről az időről már sok konkrét dolgot tudunk.

1450 körül temploma van Pecölnek és plébánia is van. 1457-ben V. László a kegyúri tisztet a mogyorókeréki Ellerbach családnak adományozza.

Mátyás király három oklevélben is megerősíti a kapornaki apátság Peczel és Megrehid-i birtokát. Ez a birtokrész nem volt nagy: főleg a Gyöngyösön levő 1. il1etve 2. malomból állott, a Papszögból, mint belterületb61, 74 hold szántóból és 14 hold rétbõl. A kapornaki apátság bérbe adta a vas megyei peczöli birtokrészt és malmot is. Még a mohácsi csatát megelőző időben idegen kézre kerül a pecöli birtok, de Semjén Antal apát testvérének sikerült ezt visszaszereznie. Hálából a kapornaki konvent 1526-ban ebből a birtokból alapítványt rendelt, a Szent Margit vértanú misealapítványát.

A mohácsi csatát követő 200 esztendő még zavarosabban telt el, mint a korábbi időszakok. Pecöl 1557-ben Erdődy Péter kezén van, aki monyorókeréki és vörösvári birtokait tartozandóságaival együtt ( ehhez tartozott Pecöl is), Zrínyi Miklós horvátországi váraival cseréli el. Pecöl ebben az időben többször is gazdát cserélt. A község birtokosai, zálogjoggal rendelkező tulajdonosai között ilyen nevekkel találkozhatunk: Zrínyi Miklós horvát bán, Káldy Ferenc, Erdődy György, Vinczai Mária, Osztropany Perneczy János, Széchenyi György. PECÖL 1681-ös évben részben özvegyi jogon, (Erdődy után) részben vásárlással a "vépi Vénusz" Csáky Krisztina kezére került Porpáccal együtt.

A XVI-XVII. századi Magyarország időszakát különösen gyötrelmessé tették a török háborúk, még viszonylagos békeidőben is. A vitézi végári életképek csak a valóságnak egyik arcát mutatták, másik gyászosabb momentum a rabságba hurcolás, kínzás és halál, mely súlyosan megtizedelte a magyar nép sorait. Ezen pusztítást nem kerülte el Pecöl község sem, melyet bizonyít, hogy a török dúlás idején 1621. július 22-én Kuprievicz Mátyás Monyorókerékről jelenti Batthyány Ferencek, hogy Vép tartományában Pecöl is elpusztult.A "békében" a falu élete folytatódott a megszabott szűkös korlátok között. A török uralom hódításra épülő rendszerében a falu maradt alávetett, jobbágyi sorban. Szolgált, fizetett a török uralkodó osztály tagjainak.A török igát kuruc harcok váltották fel. 1703-ban ismét fegyverben állott az ország. hamarosan Vas megyében is szerveződött a felkelés. Gróf Károlyi Sándor, II. Rákóczi Ferenc vezére harcolt seregeivel a mi vidékeinken. A kurucz –labancz küzdelmek az 1710-es évekig meghatározták e vidék életét.

Bajor örökösödési háború, II. József központosítási törekvései, majd a vármegyék visszaállítása, a Martinovics féle összeesküvés, Napóleoni háborúk - történelmi tanulmányainkból visszacsengő események. Mit érezhettek ebből, miként határozta meg a pecöliek életét, milyen lehetett akkor az élet a mi szülőfalunkban? Folytatása következik!

1. kép. A vasvári káptalan bizonyítja 1452. október 6-án kelt levelében, hogy Peczöli Zarka Zsigmond fia László, István kapornaki püspök-apátnak és konventjének a Vas megyei Peczöl nevű apátsági birtok után, ahol a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére kőegyház épült és az ahhoz tartozó Apátfölde nevű jószág után bérletet fizet.

2. kép Ellerbachok. Erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek 1517. május 25-én készített végrendeletében unokaöccsének, Erdődy Péter, Vas vármegye későbbi főispánjának, akihez rokonai között a legjobban ragaszkodott, hagyományozta Monyorókerék, Körmend és Vörösvár várakat, a hozzájuk tartozó mezővárosokkal, falvakkal és birtokjogokkal együtt és ezzel őt az ország leggazdagabb főurainak sorába emelte. Ezt a végrendeletet II. Lajos király 1520. szeptember 4-én megerősítette. Ezzel azután a monyorókeréki uradalom, melyet százharminc éven át uraltak az Ellerbachkt, az Erdődy-család birtokába jutott.

3. kép. Erdődy címer "Erdélyben – mint Jászay irja * – egy "Erdőd" nevet viselő nem, vagy had, vagy nemzetség, már az Árpád házbeli királyok idejében virágzott; 1316-ban Bolinán, Küküllő vármegyében, Miklós mester kecskési várnagy, az Erdőd fia, élt; s hetven évvel később, 1389-ben ezen "Erdőd nembeli" Miklóst, fia Tamás, a "Bakócz"-nak nevezett mester, és ettől származott unokái: Péter és Bálint válták fel, kikkel Pál, a János fia egy időbeli volt

4. kép. Erdődy I. Péter (fl. 1489-1543), elsőként használja az Erdődy nevet (Erdewdj de Eberaw). A magyar mágnások között az egyedüli, ki a mohácsi vész előtt nyert grófi méltóságot (1511. november 25-én, II. Ulászlótól). Vas vármegye főispánja, főkamarás, főlovászmester volt I. Ferdinand korában, kinek hive lett, miután 1526-ban a mohácsi vészből szabadult meg.

5. kép. Zrínyi Miklós zászlaja . 1592-ben PECÖL még mindig a Zrínyiek kezén van. 13 lakott telket, 1 puszta telket, több darabból álló 12 forintos erdőt, malmot és évi négy forint vámjövedelmet vettek számba. (14) Az Erdődyek és Zrínyiek közötti birtokcseréből per keletkezett, amely kb. 50 évig tartott. A két mágnáscsalád igazságkeresésének okmányaira ez utolsó pecsét 1613-ban került. Peczöl újra Erdődy-kézre került.6. kép.

7. kép. Viczay család címere. 1664-ben Viczai Mária asszony lesz PECÖL birtokosa. ( Férje, Sárvár-Felsővidéki Széchenyi Ignácz. )Egy év múlva a zálogbirtokot továbbadta Osztropay Perneszy Jánosnak. A malom és a Rózsamajor továbbra is gróf Erdődy Sándor kezén maradt. A malom 1661-ben szörnyű események színhelyévé válik. Itt égették el Sublics Miklós vépi tiszttartót Istenes. István és Kopácsi György pecöli jobbágyok, akit előzőleg kapával agyonvertek. A két jobbágy kivégzésén negyven pecöl lakos vett részt.

8. kép. Csáky Krisztina, Csáky Krisztina (Szepesi vár, 1654. november 4. – Rodostó, 1723. április 25.) Előbb gróf Erdődy Sándor, majd Draskovics Miklós, végül 1695-ben Bercsényi Miklós felesége lett. Férje oldalán cselekvő részese volt az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharcnak, a szatmári békekötés után azonban a Magyar Királyságot el kellett hagynia.

9.kép. Kép Gróf Károlyiról. A Szatmári békével új korszak kezdődött Vasvármegye történetében. III. Károly király, majd Mária Terézia uralkodása irányította a mi megyénk sorsát is. A fejedelemnő intézkedései között van pl. a szombathelyi püspökség felállítása és a székesegyház építése.

2.5. 2. Pecöl az újkorban. II.  

Kezdjük a XVIII. századi adatokkal.  Cser Marica, Pecöl Község Krónikájában olvasom a következőket: 1720-ban a falunak már 39 lakója volt. A határ homokos, köves. Kétnyomásos gazdálkodást folytattak. Rétjük közepes minőségű szénát adott, sokszor elöntötte a víz. Legelőjük jobbára az erdőkben volt. Ott tűzifa szükségletüket is megkapták. Az állattenyésztés is virágzott: tehenek, lovak, disznók. Az uradalom megengedte, hogy bőséges termés esetén, bér fejében, erdeiben makkoltassanak. A falu lakói Kőszegre jártak piacra, amely 4 mérföldre volt tőlük. Borkimérés Szent Mihálytól karácsonyig volt: 4, néha 5 Ft haszonnal.1744-ben a faluban 51 családfő között voltak jobbágyok, házas- és ház nélküli zsellérek. Két iparos, egy kovács és egy molnár is élt a faluban. 17 idegen is birtokolt a határból. Ezek vépiek voltak. A faluban a század utolsó harmadában a templom és öt magánház volt kőből építve. "A Gyöngyös vize tiszta volt, ember és állat számára egyaránt iható. A falu erdeje magas törzsű tölgyes volt, rétjei mocsarasak. Az út Fűztő és Kenéz felé a Gyöngyös legkisebb áradása esetén is víz alá került. Egyedül Megyehid felé volt járható út." 1785: Pecöl soros beépítésű, utcás, szalagtelkes község. A népesség száma 519 fő: ebből: 1 pap, 3 polgár, 32 paraszt, 38 polgár és paraszt, 56 zsellér, 11 egyéb, 109 fiú gyermek, 269 nő volt. A lakóházak száma 61 volt.

S már a XIX. században vagyunk. 1829. január 20-án került a faluba Zsiray Zsigmond plébános, akinek leírásaiból lehetett következtetni az akkori időkre. Sajnos leírásaiban állandó torzsalkodásról, lopásokról, rablásokról számolt be. Leírta, hogy elszántják a földeket, lelegeltetik az apátság legelőit. Ellopták az állatokat az ólakból, ellopták a füstölt húst is.Mindezek mellett 1831-ben arról írt, hogy a temérdek sok birka miatt elfogyott a legelőkön a fű. A vonós marhákat kénytelenek voltak az erdőkben legeltetni. "Ez évben december 30-án este, még lefekvés előtt tűz ütött ki a tanítómester szomszédságában. Szemes Pál háza gyulladt ki, szándékos gyújtogatásból - amivel már egy hónappal előtte is próbálkoztak. Szerencsére hóesés következett be, és megakadályozta a tűz terjedését. Nem úgy, mint 6 évvel azelőtt, amikor a plébános pajtája, gabonája, szénája elégett." 1832. szeptember 7-én: "Nagy Szerencsétlenség lepte meg a Pecöli Helységet" írta a plébános. "Délután fél kettő órakor a felső soron Kis Tar József háza gyulladt ki, amely után 11 ház és 12 pajta minden gabonával és szülességgel leégett. Még kisasszony napján is lángolt az asztag. Az volt a szerencse, hogy alsó szél fújt, és a tüzet nem vitte át az alsó házsorra. A templom is veszélyben volt, de meg tudták oltalmazni, mivel szörnyű munkával az előtte álló háznál meg tudták állítani a tüzet." Az 1834-es beszámolója így kezdődik: "Úgy látszik: Peczöl a tűzvészek valóságos hazája. Március 10-én hajnalban leégett a kertallai Molnárnak a háza, pajtája és óljai. A malom megmaradt. Az egész utca tele volt pölhedékkel, de a szárazság ellenére szerencsére semmi nem gyulladt fel. Másnapra hatalmas szelek kezdtek fújni, amelyek sok kárt tettek 8 héten át." "Az egész országban rengeteg volt a tűz. Szörnyű szárazság és sok égéskár volt az egész országban, és az egész földkerekségen. A gabonák kiégtek, a fák, erdők kiszáradtak. A szárazság még 1836-ban is tartott. A helyzet egyre rosszabb lett, mivel az egész országban sehol nem volt termés." "A sok mostoha idő elhozta a marhavészt, rakásra hullottak az állatok." Az emberek között cholera és epemirigy járvány pusztított. 1833-ban keletről jött a járvány nyugat felé, elérte még Amerikát is. Felerősödve nyugatról jött vissza, és "Napkeletnek mégyen". Ekkor már nem tudták gyógyszerrel sem kezelni, mint három évvel ezelőtt s pár óra alatt végzett az emberekkel.

- Az 1848- as forradalom leverése után a terror ideje következett, nehéz sors várt a népre. Új szabályozásokat vezettek be, amelyekkel a lakosságot sanyargatták. Megkezdődött a földterületek tagosítása, amely rengeteg vitára, nézeteltérésre adott okot. Adókat vetettek ki, amit nehéz volt kifizetni. 1866-ban ismét a rossz időjárás miatt lett ínség az egész országban. A község határában a gabonák 10 napon át tartó fagy során teljesen elfagytak. Pecölön már ekkor állt a major, de még nem volt elnevezve. Az 1862. évi tagosításig a mostani "Újváros" területén volt a major. Később pecöli major néven hívták körülbelül 10 éven át a felépült új majort is. A XIX. sz. 70-es éveitől nevezték Rózsamajornak. A népi hagyomány szerint azért kapta ezt a nevet, mivel az ott dolgozók mindig egy: rózsa-rózsa, piros rózsa... kezdetü dalt énekeltek. Az 1870-es népszámlálási adatok szerint a községben már 94 ház volt, 775 lélekkel- 760 római katolikus -14 zsidó- 1 evangélikus 1870-ben a földterület: 3001 hold 349 négyszögöl. Később az erdőséget a földművelés mindinkább visszaszorította, de a külső területeken ma is nagy erdőségek húzódnak. Növénytermesztés terén gabonaféléket, kapásnövényeket és takarmánynövényeket termeltek épp a fejlett állattenyésztés érdekében. A községet a vépi Erdődy birtokok, majorok, papi, egyházi birtokok vették körül.

1.Kép. Pecöl a XVIII. században. Peczőly-ként került feltüntetesre. De érdekes a Kenisz megnevezés is! -Arcanum Térképek. Magyarország (1782-1785) Első katonai felmérés. - 1785: Pecöl soros beépítésű, utcás, szalagtelkes község. A népesség száma 519 fő: ebből: 1 pap, 3 polgár, 32 paraszt, 38 polgár és paraszt, 56 zsellér, 11 egyéb, 109 fiú gyermek, 269 nő volt. A lakóházak száma 61 volt. 

2. Kép Itt már Peczöl a falu megnevezése. - Mint a feljegyzésekből kiderül, a falu határának nagy részét erdő borította. Erre utalnak a dűlők elnevezései: Agh erdő, Tilos erdő, Haraszt erdő. A másik részén tó volt, ami idővel kiszáradt, ezt a területet ma Hottó-nak nevezik. Közvetlen határában a folyók mentén nagy rétek terültek el, melyeken juhnyájak legeltek. Szarvasmarha tenyésztéssel is foglalkoztak.

3. kép. Pecöl a XIX. században. A település láthatóan nagyobb már. Megnevezése , Pecöl.- Az 1870-es népszámlálási adatok szerint a községben már 94 ház volt, 775 lélekkel- 760 római katolikus -14 zsidó- 1 evangélikus 1870-ben a földterület: 3001 hold 349 négyszögöl. Később az erdőséget a földművelés mindinkább visszaszorította, de a külső területeken ma is nagy erdőségek húzódnak. Növénytermesztés terén gabonaféléket, kapásnövényeket és takarmánynövényeket termeltek épp a fejlett állattenyésztés érdekében. 

4. kép. Zsiray Zsigmond (Hahót, Zala vármegye, 1800. február 11. – Pecöl, 1874. február 27.) katolikus plébános. Zsiray György, Festetich György gr. uradalmi tiszttartója és Bertalan Katalin fia. 1824. január 1-jén szenteltetett pappá. Előbb Meszlenben, 1825 januártól októberig Sárvárott, 1825 októbertől 1827 májusig Kőszegen, 1827 júniustól 1829 januárig Jánosházán volt káplán. 1829 januártól haláláig plébánosként működött Pecölben. Gyógyszerészi feladatot is ellátott, ő biztosította hívei számára a szükséges orvosságokat. Kortörténeti szempontból figyelemre méltó liberális szellemű historia domusza. Munkái: Lelki vezér az üdvösség útján (imádságos könyv)1838; Vallási kistükör. Kőszeg, 1848., Litániák és imák füzére. Szombathely, 1852, A falusi gazda mint cholera-orvos. Szombathely, 1866.

5. kép. Zsiray Zsigmond: Lelki vezér az üdvösség útján. A volt pecöli plébános imádságos könyvének belső lapja. https://www.mek.oszk.hu/23700/23781/23781.pdf

6. kép.  Ahogy fentebb Zsiray Zsigmond leírásában olvashattuk, az 1800-as években at egész országban rengeteg volt a tűz. "Szörnyű szárazság és sok égéskár volt az egész országban, és az egész földkerekségen. A gabonák kiégtek, a fák, erdők kiszáradtak. A szárazság még 1836-ban is tartott. A helyzet egyre rosszabb lett, mivel az egész országban sehol nem volt termés. A sok mostoha idő elhozta a marhavészt, rakásra hullottak az állatok."Ennek következményeinek elképzelését segíti Feszty Árpád: Kárvallottak c. festménye. Egy tűzvészben elpusztult falu hajléktalanná vált lakosait örökíti meg.

7. kép A középkor és a koraújkor embere három veszély ellen fohászkodott segítségért: "A pestistől, az éhínségtől és a háborútól óvj meg minket, Urunk!" A 18. század során Európa – a Balkán kivételével – végleg megszabadult a három csapás közül az elsőtől, de a rettegett "fekete halál" helyett a 19. század első felében megjelent a nem kevésbé félelmetes kolera.

8. kép. A kolera vagy korabeli nevén az epekórság Indiából jutott el Európába és később Amerikába is, és valóban úgy tűnhetett, hogy ez már maga az isteni csapások egyike, hiszen fertőző képessége elképesztő, míg kezelés nélkül akár 60 százalékos halálozási arányt is okozhat. A német Robert Kochnak sikerült harminc évvel később azonosítani a kórokozót, és bizonyítani a fertőzött ivóvíz és a betegség közötti összefüggést. Terjedésében a népesedés, a szegénység, az időjárás, a fokozódó kereskedelmi kapcsolatok, a városiasodás mind közrejátszott.

9. kép. A vépi Erdődyek a XVIII-XIX. században. Ahogy Vép, úgy Pecöl története is elválaszthatatlan a birtokos gróf Erdődy családtól. A Pinka és a Gyöngyös mentén elterülő uradalmaik központja Vép volt, a várkápolnában lakott a grófi család, amely a XV. században épült. 1615-ben Erdődy Tamás négyszögalakra építette, majd a XIX. század közepén Erdődy Sándor osztrák mesterek segítségével alakította át. A főhomlokzati tornyot bástyává formálták, sarkaira további 4 kicsi bástyát helyeztek el, tehát védelmi jellegét megőrizte. Erdődy Sárodor szenvedélyes kertépítő és növénygyűjtő alakította ki a tájkert jellegű parkot az 1840-es évektől kezdve.( kirándulástervező) https://kirandulastervezo.hu/latnivalo/vep/erdody-kastely

10. kép. Erdődy kastély A másodvirágzás ideje: Erdődy (III.) Sándor. Erdődy (II.) Sándor (1670 – 1727) – aki a megye főispánja volt – "barokkosítja" a kastélyt, és amikor jobblétre szenderül, fiai – László és Lajos – úgy osztoznak az örökségen, hogy észak-déli irányban kettévágják. Fifty-fifty – és végül is szomszédok maradtak. Erdődy (III.) Sándort tudós emberként tartjuk számon – ebben lehetett némi szerepe annak, hogy keresztapja (és nagybátyja) Széchényi Ferenc gróf, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója volt. Jóbarátjával (és egyben unokaöccsével), gróf Széchényi Istvánnal együtt járta be Európát. Ő építteti a kastély jellegzetes főhomlokzati toronybástyáját – amely ma már a egy végtelenül leegyszerűsített és jellegtelen torony. Az egész kastélyt Tudor-jellegű romantikus épületté formálja – ne feledjük, fiatalsága a romantika korára esik. Ő helyezi el a két emléktáblát a kápolna falán: "Erdődy III. Sándor gróf édesanyja, tolnai Festetich Mária grófnő (1773-1837): a nagyon kedves, leggyengédebb és legszeretetreméltóbb anyának" és "Gróf Erdődy III. Sándor gróf felesége, gróf Batthyány Leopoldina (1824-1866) Örökké emlékezünk e legkedvesebb és leghűségesebb feleségre". Világos beszéd. Forrás: Dr. Lászlófy Csaba. VÉP: az Erdődyek egykori kastélya

11. kép. A vépi Erdődy kastély ma.

AZ 1848-AS SZABADSÁGHARC VAS MEGYEI VONATKOZÁSAI 

Az első név amivel találkoztam: koltai Vidos Józsel (1805—1849) volt. Vas megye sokáig első alispánja. Ebben a minőségben került kapcsolatba Széchenyivel, akinek odaadó híve lett. A szabadságharc alatti szereplése 1848. augusztus 23-án kezdődött, amikor a kormánybiztossá kinevezett Vidos Józsefre bízták a megye mozgó nemzetőrségének szervezését. A nemzetőrök — és" az ugyancsak Vidos alá rendelt Sopron és Zala megyeiek — továbbá a hozzájuk csatlakozott, hazaszökött Sándor-huszárok 1848. október 4-én estek át a tűzkeresztségen. A nemzetőrök harcértéke roppant kétes volt. Sokan hazaszöktek és ez Vidost annyira elkeserítette, hogy rossz egészségi állapotára hivatkozva lemondott parancsnoki állásáról. Ám visszament a harctérre, sikereket is szereztek vezetése alatt a horvátokkal szemben.

A szabadságharc Vas megyei szakasza 1848 karácsonyán, a túlerejű osztrák csapatok érkezésével ért véget. Vidos József bújdosni kényszerült. 1849 augusztusában megkapta a kolerát és 1849. augusztus 31-én meghalt.

A második név Feiszt György levéltáros . Pár fontos, március 15-éhez köthető vasi helyszín és tényt ismertet. Erről részletesen az alábbi cikkben olvashatunk. Ilyen nevekkel találkozunk benne: Laky Demeter, Sebesy Kálmán, Hollán Ernő, Batthyány Lajos, Hübner János, Medgyesi Somogyi Ignác, Horváth Boldizsár

https://www.nyugat.hu/cikk/varosismereti_seta_1848_szombathely

A harmadik név egy plébánosé, Kozma Pál, Káptalanvis ( ma Répcevis) plébánosa. Az országban kevés helyen örökítették meg olyan élethűen a negyvennyolcas események helyi mozzanatait, mint Ő.

Szóljon most a múlt század hűséges krónikusa: 1848. "Február 28-án kiütvén Franciaországban a forradalom, a király elűzetett és a szabadság szellem, mely azt csak éleszté, mint futótűz egész Európát lángba borította A szabadság, testvériség és egyenlőség jelszavai, hazánkban is megtették hatásukat. …A forradalom zászlaja kitüzetett és március 15-én mindenfelé lengett."

A részletes krónikát az alábbi linken találjátok meg: https://epa.oszk.hu/03000/03018/00067/pdf/EPA03018_honismeret_1986_02_013-023.pdf

Leírásának érdekessége és értéke, hogy a kortárs szemével, józanul ítéli meg az eseményeket, és nagy tájékozottsággal mondja el az országban történteket is. Hűséggel vázolja a Pákozdtól visszavonuló horvátok útját a Fertö-tó vidékéről egészen Kőszegig.

Vajon Pecölt érintette-e útvonaluk? Nem tudjuk.

Amit viszont tudunk, és hozzánk legközelebbi szintér: Ikervár. A 48-as események Nagy Dezső szemüvegén keresztül. Ezt a részletes és érdekes leírást az "Ikervárért- egy honlap a faluval kapcsolatban" jó szívvel ajánlom azoknak, akik a közeli szomszédság szemével szeretnének emlékezni holnap a 48-as Szabadságharc eszméire, ismert és névtelen hőseire 

https://ikervarert.hu/ertek/48-as_hosok/48-as_hosok.htm

2.5. 3. Pecöl az újkorban. III. 

 Erről az időről már sok adatunk, sok ismeretünk van, hisz ez már nagyszüleink, szüleink és sokunk születésének százada. Sokkal több írásos anyag, fotó áll rendelkezésünkre, és sok tudásunk van a családi elbeszélésekből, saját tapasztalatokból is. Talán sokan tudják, úgy hagytuk el az előző századot, hogy a falu házainak nagy része elpusztult az 1891-es tűzvészben, hisz a házak, és a melléképületek majdnem mind zsupposak voltak. Így értünk el az ezredfordulóhoz. A Milleniumról, az ezredévi megemlékezésről azt olvastam, hogy a megye minden községe díszgyűlést tartott, s ezredévi fák ültetésével is ünnepelt. Kik lakták ekkor Pecölt és a hozzá szervesen kapcsolódó Rózsamajort? Ebben anyakönyvi bejegyzések vannak segítségünkre. A század elején főleg a gazdálkodás jelentette a megélhetési formát. Sokan foglalkoztak földműveléssel, de nem mindenki a saját földjét művelte. Voltak több holdas módos gazdák, földmívesek, de voltak zsellérek, jobbágyok, béresek, cselédek, napszámosok, - főleg a Rózsamajorban. Sokféle foglalkozás is jelen volt. Takács, kovács, juhász, kanász, pásztor, csikós, kocsis, cipész, csizmadia, szabó, asztalos, bognár, mészáros, hentes, korcsmáros, tejkezelő, molnár, erdész, urasági inas, plébános, jegyző, tanító, iskola gondnok, gazdasági szolga, sőt takarékpénztári hivatalnok és uradalmi ispán is. A községet nagyrészt magyarok lakták, de a háborúk után letelepültek cseh, orosz származású emberek is. Cigányok is éltek itt akkoriban. Volt például köztük cigány kovács. Vallásukat nézve római katolikus, evangélikus, zsidó felekezetű lakosaink voltak. Létezett a községben szegényház, akik szolgaházban laktak. Varga Gábor esperes anyakönyvi bejegyzéseit olvasva, meglepően sok olyan nevű család is élt itt a század elején, akiket ma már hírből sem ismerünk. Ilyenek: Bódi, Borbás, Bokor, Bozoli, Brand, Banga, Blocher, Czupi, Csidei, Faller, Gyuk, Szabolics, Svaka, Szakos, Szanathi,……stb. Jelenleg is nagy lakosságváltozás idejét éljük, vajon a tőzsgyökeres pecöliek nevei is a múlté lesznek?

1. kép. Varga Gábor volt pecöli plébános írásaiban sajnálkozva beszél az "egyke divatjáról". Szerintem ez volt a ritkább!.

2. kép. Ebbe a pecöli családba 10 gyermeket hozott a gólya. Mind leány volt. Ketten még köztünk vannak. Jó egészséget kívánunk nekik.

3. kép. Szabó-varró tanfolyam résztvevői. A fotót Szalai Laci küldte. Édesanyja, Nardai Erzsébet, jobbról a második. Aki felismer valakit a fotókon, ossza meg velünk is.

4. kép. Pecöli fúvós zenekar. A fotót Szalai Lacitól kaptuk. Ahogy a hozzászólásban írja, Édesapja is tagja volt a zenekarnak. Az első sorban, balról a második.

5. kép. Utcakép a múlt század elejéről.

6. kép. Egy régi arc a századelőn. Egy szabómester. A nagyapánk fiatalon. 

7. kép. Egy régi kép, egy kisgyerek, ki tudja már, miért nevet? (Legalábbis mosolyog.)

8. kép. Az 1900-as években jellemző volt a nagycsalád. Édesapámék 11-én voltak testvérek, közülük nyolcan meg is érték a felnőtt, sőt az idős kort. Édesanyánk 9 gyerekes családba született.

9. kép. Fiatal pár a múlt század 30-as éveiből. 

 2.5.4. Pecöl az újkorban. IV. PECÖL TÖRTÉNETE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG.  

A XX. század elején Magyarországon jelentős volt a gazdasági fejlődés. A századforduló utáni másfél évtized során a gyáripar termelése megkétszereződött, a mezőgazdaság kilábalt a régóta húzódó gazdasági válságból, a pénzintézetek nagyhatalommá váltak. A fejlődés lehetőségeket csillantott, a technika aranykort ígért. Ám a forma és a tartalom között hiányzott az összhang. A lassan változó állami berendezkedés, az elavult intézmények, a konzervatív vezetés, a társadalmi különbségek szándékos fenntartása miatt Magyarország egyelőre a végletek országa maradt.

Mi történt ez időben Pecölben? Néhány esemény: A körjegyzőség jegyzőkönyvei szerint a századfordulótól fejlődésnek indult a község. Az 1900-as évek elejétől több utat megjavítottak: fedanyaggal látták el, illetve megjavították a Porpáci vasútállomásra vezető, és a Rózsamajori utat is. A szombathelyi levéltár adatai szerint továbbra is sok tűzeset történt Pecölben. 1905-ben kanyaró és typhusz megbetegedésről találunk feljegyzéseket. A gyerekek között az 1906-os évben ismeretlen betegség ütötte fel a fejét.

Szeretném kicsit közelebbé hozni ezeket a pecöli éveket: Pl. Milyen intézmények, szervezetek működtek? Kik voltak ekkoriban Pecöl előljárói?

Intézmények, szervezetek: 1. Körjegyzőség- ide tartozott: Kenéz, Megyehíd, Porpác, Bögöt is. 2. Népiskola 3. Kereskedelmi és Fogyasztási Szövetkezet 4. Tejszövetkezet 5. Gépszövetkezet. 6. Hitelszövetkezet. 7. Faiskola.8. Önkéntes Tűzoltó Egyesület.10. Katolikus Olvasókör. 11. Katolikus Nőszövetség. 12. Szívgárda és Rózsafüzér társulat.  Az orvosi ellátást Sárvárról oldották meg.

Pecöl elöljárói, köztisztviselői:

- Bíró: Szinger János

- Körjegyző: Weigl Antal. Ő alapította Pecölben a tejcsarnokot is.

- Plébánosok:

- Németh Pál- aki 1875-től 1910-ben bekövetkezett haláláig szolgált Pecölben. Megnagyobbította a plébánia házat, az addig zsuppos épületet, cseréppel fedte be. Megszervezte a II. tanítói állást. Alapítványokat hozott létre. 1896-ban megalakította a Kereskedelmi és Fogyasztási Szövetkezetet. Elnöke volt a Tűzoltó Egyesületnek. A pecöli temetőben nyugszik.

- Tancsics József 1910-1915 Plébánosága alatt épült a megyehídi templom (1910), Kenézben az új iskola. Megszervezte a III. tanítói állást és a harmadik tantermet. Felépítette az új iskolát.

- Varga Gábor 1915-től. Életútja, pályája olyan gazdag, hogy ezzel külön fejezet foglalkozik. Ebben az időben gróf Erdődy Sándornál volt nevelő Vépen (1909 -től-1915-ig). Onnan került a pecöli plébániára. Többek között feldolgozta Pecöl és fíliái családfáit. Ezzel is felbecsülhetetlen ajándékot hagyott az utókorra

- Tanítók:

Szép Anna tanítótónő- 1901-től, Szép Gyula (a falu szülötte) 1907-től, 1928-tól igazgató, Szabó Mihály Péter 1913-tól, Eches Emília 1913-tól, Schnetz Mária 1914- től, Ecsery Erzsébet 1915-1918-ig, Vargyas Gizella 1913-tól, Simóka Mária 1918-ban, Szalay Terézia 1919-ben. Voltak éjjeli őrök (strázsák) és nappali őrök. Csendőrőrs később alakult a faluban. Posta küldöncz alkalmazására is találunk iratokat.

1911. október 9-én kelt jegyzőségi jegyzőkönyv alapján telekvásárlás indult a rajta levő ingatlanokkal együtt körjegyzőség részére. A telek, illetve telkek a templom melletti területen helyezkedtek el. A rajtuk lévő ingatlanok hivatali helyiségül és lakás céljára szolgálnak majd. Ugyanabban az évben indul a telekvásárlás az iskola építésére ehhez az iskolaszék a jegyzőségtől segélyt kért és kapott. Még az 1914-es években is segítik az iskolai kifizetéseket. Ám a várva várt jobb jövő helyett a háború következett, melyre a Monarchián belül Magyarország katonailag és gazdaságilag is felkészületlen volt. Községünkből az első világháborúban a 152 bevonult katona közül 37-en hősi halált haltak. 13 hadiözvegy maradt utánuk. 1937. november 7-én az új templom falán került elhelyezésre a hősök emlékére készített I.Világháborús márványtábla. (Forrás: Cser Marica "Pecöl Község Krónikája" c. könyve, Szombathelyi Levéltár adatbázisa.)

1.Kép A körjegyzőség iratai szerint 1929. november 26-án vetődött fel először, hogy a hősöknek emléktáblát állítsanak. Harangszentelés, templomszentelés, bérmálás és emléktábla felszentelése nagy ünnepi eseményre hívta a falu lakosságát. Mintegy 400 fő ünnepelt és imádkozott a hősi halottakért. 

2. kép. A megható ünnepség keretében vitéz Németh Ferenc jegyző emlékezett a hősökre: "Mikor meghaltatok, mindjárt jelentkeztetek, mint hősök ott fönn az Isten lábánál. Legyen nektek könnyű az idegen föld. Példátok, emléketek velünk és bennünk mindörökké élni fog".

3.Kép. A régi, pecöli plébániaház. Története regényes, mint maga az épület, ahogy én emlékszem rá. A plébánia keletkezését homály fedi. Egy istenfélő Erdődy grófné építtetett Pecölben plébánia házat, feltehetően 1697 körül. A későbbi pecöli plébánosok mind alakítottak, fejlesztettek az épületen. Varga Gábor plébánossága alatt újjáépítették. Egy bérmálás képe Varga Antal esperes idejéből, háttérben a régi plébánia épületének utca frontja.

4. kép.  A plébániaház egy részlete az udvar felől. 1975-ben Varga Antal idején bontották le, helyette épült a mostani plébániaház, mely már gróf Erdődy László tulajdona.

5. kép. Bonczy János tanító sírja a pecöli temetőben. Honvédőrmesterből lett tanító. 1850-től 49 éven át tanított a faluban. A feljegyzések szerint lelkiismeretesen végezte tanítói munkáját. Felesége az akkori plébános ( Zsiray Zsigmond) németszentmihályi születésű gazdaasszonya, Schissel Erzsébet lett.  

6. kép. Vasárnapi Újság. Az 1912. június 9-i számban olvashatunk pl. Kaffka Margit: Úrnapja c. elbeszélését. Kárpáti Aurél A kifosztott vár c. versét , egy illusztrációt a Tisza István vezette viharos országgyűlésről, a londoni sztrájkról, Görögország úti leírásról, Renoár Rubens, Goya műveinek bemutatásáról Nemes Marcell által, Marosvásárhelyi , Pesti és Resiczai árvízről. Pöstyényi sakkversenyről, Haraszti Lajos verseit. Reklámozzák a Parádi Gyógyfürdőt, "Serravalló" kinai bort vassal- étvágygerjesztő, vérszegényeknek, Berson cipőt valódi gumisarokkal.

7. Kép Házaspár fotója a századelőről. Vajon kik ők? A menyasszony ruhája a szecesszió korát idézi, a vőlegény katonai egyenruhát visel. Finomság, elegancia, méltóság, ünnepélyesség. Mit hozhatott számukra a XX. század?

8. kép. Pecöli Iskolaépület. Az első iskolaépületet még 1632-ben, külön püspöki intésre építették. Működött az iskola a későbbi Kereskedelmi és Fogyasztási Szövetkezet boltjának épületében is, ahol a raktár helyén volt a tanítói szoba. 1887-ben került át az oktatás a mai iskolaépületbe, amihez még 2 tantermet építettek 1902-ben.

9. kép. Pecöl régi épületei egy képeslapon. A templom, a bolt, a jegyzőség és az iskola.

10. kép.  Németh Pál plébános sírja a pecöli temetőben. Sokat fáradozott a vidék fejlődésért. Szelídség, higgadtság, becsületesség, türelem útját hirdette, és tanította, amelyen haladni kell, hogy boldoguljon az emberség. 1908-ban a megyéspüspök címzetes esperessé nevezte ki, Pecöl pedig első díszpolgárává választotta Szinger János bíró (Cser Marica nagyapja) javaslatára. Ő meghatódva köszönte meg az elismeréseket, és kérte, hogy halála után a pecöli hívek között pihenhessen.

11. kép. Kép Varga Gábor esperes sírja a pecöli temetőben. Új templomot épített 1937-ben és újjáépítette az Apátsági házat. A templom körül virágoskertet létesített az iskolás gyerekek részére. Plébánossága alatt épült a bozzai templom és a megyehídi iskola. 

2.5. 5. Pecöl az újkorban. V. 

A háború után Pecöl éppúgy, mint az ország minden más földműveléssel foglalkozó községe élte a maga nyomorúságos életét. Vagyonválságként földet és házhelyeket adtak az igénylőknek. Ebben az időben a falu határa közel 3000 kat. hold volt. A népességszám egyre nőtt, 1930-ra 1112 lélekszámra emelkedett, a lakóházak száma 247. (1930-ban volt a legmagasabb lakosságszám). A lakosság nagy része jobbágyokból, zsellérekből állott, akik gróf Erdődy Sándor helyi és a szomszéd községek határában lévő birtokain dolgoztak. Az itt élők 75%-a élt a földművelésből élt, csupán 69 fő dolgozott az iparban, kereskedelemben, közlekedésben. Érdekesség, hogy az 1920-as évek táján kendertermesztéssel is foglalkoztak a községben.

A falu lassan kezdett erősödni, fejlesztéseket megvalósítani. Lássunk néhány beruházást. 1925-ben tejcsarnokot építettek a faluban, ugyanott, ahol ma is van. 1937-ben bővítve lett. A szövetkezet építtette, a tejet Stroffer László hordatta el Sárvárra a Stroffer féle vajüzembe. Az 1929-30-as évektől foglalkoztak a villanyhálózat kiépítésének elindításával, ami sok tárgyalás, visszalépés miatt nehezen indult el. Szintén ebben az évben Szombathelytől Ikervárig az utak mentét eperfával ültették be, ehhez a község is csatlakozott. (Még az 1950-60 közötti években is volt a községben ezekből a fákból.)

A közrendre éjjeli és nappali őrök vigyáztak. 1926-ban ennek intézményesítésére csendőrőrsöt hoztak létre. Kereskedelmi tevékenységet községünkben a szövetkezet és egy-egy magánkereskedő folytatott. A Peczöl és Vidéke Keresztény Fogyasztási Szövetkezet 1897-ben alakult. Első elnöke Németh Pál plébános volt. A szövetkezetbe részvényes alapon lehetett belépni. A szövetkezetnek volt egy igazgatósága elnökkel az élen egy boltvezető. Létezett egy úgynevezett Hídmérleg Részvénytársaság, melynek létezését 1908-ból való kötvények igazolják.

Egy későbbi eredeti dokumentum szerint /1927-es jegyzőkönyv/ volt még községben egy pénzkölcsönzéssel foglalkozó úgynevezett Hitelszövetkezet is. A Hitelszövetkezetnek Varga Gábor plébános volt az elnöke. A szövetkezet kebelén belül működött még 1945 előtt is egy kocsma a mai helyén. valamivel később épült, mint a bolt. /1906/. megjegyzendő, hogy 1945 előtt még működött a Bognár féle kocsma is. 1945 után már nem nyitott ki. Egyébként érdekes, hogy viszonylag kis községünkben 1945 előtt több kocsma is volt. Tudomásunk szerint a mai Joó Lajos féle ház helyén is kocsma volt / zsidó/, továbbá az iskola szomszédságában, a Szép féle házban is, sőt a már lebontott Kovács Lajos féle házban is.

Az iskola ezidőtájt már három tanteremmel működött, s ugyancsak három tanítói lakás tartozott hozzá. Ekkoriban a következő tanítottak nálunk: 1918-ban: Simóka Mária, 1919-ben: Szalai Terézia, 1920-22: Bognár Ferenc, 1922-25: Gerencsér István, 1926-28: Kondor Ferenc, 1928-48: Puppp Ferenc. 1938-tól megbízott igazgató 1930-40: Vargyasi Gizella. Utóbbi két tanítóra emlékeznek még a legidősebb pecöliek. A 6 osztály és a 3 ismétlő volt akkor a kötelező. Nagyon sokan nem végezték el még a 6 elemit sem. Korán el kellett szegődni a szegény sorsú gyermekeknek cselédnek, béresnek. Így tovább tanulásról nem is álmodhattak.

Egészségügy 1928-as adatok szerint a faluban szülésznő is működött.

Milyen közösségi szerveződések voltak? Már az I. Világháború előtt is működött Katolikus Olvasókör Pecölben. Összejövetelein Pecöl község ifjúsága Szép Gyula kántortanító irányítása mellett színdarabok tanu1ásával és előadásával igyekezett színesés tenni az egyhangú téli estéket. Ez az olvasókör1919. február 1-én újra alakult. 1929 körüli években a Katolikus Olvasókör átalakul színjátszó csoporttá. A stafétabotot Szép Gyula igazgató kezéből a fiatal Pupp Ferenc tanító kezébe adják át. Ő lett a társaság vezetője. Hetente két alkalommal próbálják a színdarabokat.

Volt fúvós zenekar, úgynevezett tröttyös zenekar is Pecölben. Alakulásának időpontja a XX. század első évtizedének közepére tehető. Lakodalmak, mulatságok idején húzták a "talpalávalót".

Volt községünknek egy rézfúvós tűzoltó zenekar is, 1927- ben alakult 12 taggal. A zenekar működéséről szóló jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy a hangszerek árát úgy szedték össze különböző szervektől, melyet természetesen vissza is kellett fizetni. A zenekart Radó István sárvári lakos tanította be, havi 80 pengőt kapott a tanításért. Helybeni ünnepségeken sőt még egyházi ünnepek alkalmával is játszott a zenekar. Messze eljártak lakodalmakba is zenét szolgáltatni, pl. Narda, Horvátlövő, Mindszent, Sótony, stb. Az egyezséget a zenekar élén álló Miley Károly, később Kovács Károly kötötte a felekkel. Egy éjszakai zenélésért 80 pengőt kértek. Ebből 20 pengő mindig a kasszába ment, a többiből kerül a zenekari felszerelés, a többiből pedig a tagok részesültek.

Tagjai voltak: Kovács István- kisdob, -Kovács József- nagydob, - Zsoldos János- kürtös, - Szemes Lajos- prímás, - Szemes Antal – tárogató, - Kovács János- kürtös, - Szemes István- kürtös.

Ebben az időben Katolikus Nőszövetség is alakult Pecölben. A megalakítással azt a célt akarták szolgálni, hogy a nő tudjon a hivatásához alkalmazkodni az új világban. Több szabadságért, teljes igazságért, végzett munka utáni részesedésért küzdöttek. A Nőszövetség 60 tagot számlált.

A Tűzoltó Testület is aktív volt. A testület meglévő írásos emlékek /jegyzőkönyvek/ alapján 1895-ben alakult. Eredeti neve: Pecöli Önkéntes Tűzoltó Egylet. Első parancsnoka, illetve főparancsnoka- ahogy a jegyzőkönyv rögzíti- Bendly Adolf erdész volt.

Az 1901-ben már Angyal Sándor parancsnokolt 1909. máj. 24-ig. Ettől az időtől hosszú éveken át Kopácsi Sándor volt a főparancsnok. Ugyanez év augusztus 6-án kelt jegyzőkönyv alapján az Önkéntes Tűzoltó Egylet megszüntette működését. Ugyanez a jegyzőkönyv tudósít arról, hogy a tűzvédelem 16-évtől 42-ig minden férfi lakos hazafias kötelessége.

Babos Lajos volt segédjegyző parancsnoksága alatt megalakult a kötelező jelleggel bíró új tűzoltóság. E kötelező jellegű testület nem tudta betölteni hivatását, erről tanúskodnak a panaszkodó jegyzőkönyvek. Babos Lajos parancsnok le is mondott 1924-ben. Tar István főparancsnok 1925-től 1951-ig vezette töretlen szorgalommal az egyesületet. 1927-ben a tűzoltószerház felújítását tűzték ki célul.

Körjegyzőségi Polgár Lövész Egyesület. Alakult 1930- ban, elnöke: Varga Gábor plébános volt. Célja a céllövő sport iránti érdeklődés felkeltése, a céllövészet gyakorlása volt. Az egyesületben súlyt helyeztek a vallásos hazafias érzés erősítésére is. Ne felejtsük, az első világháború után vagyunk.

Mint legtöbb vasi községben nálunk is van a futballnak múltja. Jóval 1945 előtt volt már futballcsapata községünknek. Rendszeres mérkőzéseket még azonban nem játszottak. Ez is azt igazolja, hogy igazán szerettek futballozni. 1945 előtt a futballpálya a Koplalóban volt. Később a pályát a Kódóban alakították ki.

1934-ben sárvári vezetővel varrótanfolyam is működött 6 hétig a kocsmaszobában.

Az 1933-as gazdasági válság idején községünkből is többen kivándoroltak Amerikába. /Takács, Szemes, Horváth nevezetűek/. Közülük Szemes Ferenc rövidesen vissza is jött. Ebben az időben sokan nekiálltak ipart tanulni, és a városokba, elsősorban Szombathelyre járni.

1935-ben gróf Erdődy Sándor birtokában 1249 kat. hold föld volt, ebből bérletként 6 kat. holdat adott ki. A pecöli apátság 52 kat. holddal bírt.

A templom életében nagy változást hoztak ezek az évek. 1931-ben harang beszerzésére szavaztak meg 2000 pengő segélyt. 1937. májusában Varga Gábor áldozatos és kitartó előkészítő munkája alapján megkezdték a templom alakítását, mely háromszor lett nagyobb a réginél. A főhajót oszlopos oldalfolyosók övezik, amelyet nyolcszögletű oszlopok tartanak. Az 1725-ben épült méteres falakat nagy erőfeszítések árán tudták csak lebontani. A község lakossága áldozatos munkájával segítette az építkezést.

"Őszre a mélyhitű, pecöli katolikus nép szép új templomban járulhat az Úr színe elé" írta a Vasvármegye újság 1937 augusztusában.

1937-38-39-es évek némi gazdasági fellendülést hoztak községünkben is. Többen a vasúthoz és a Szombathelyi Villanytársasághoz szegődtek munkára. Sajnos ezt a fellendülést nyomban követte a II. Világháború.-

1. kép. Kép Konkurenciát jelentett a színjátszók számára az, hogy Szabó Antal, a leventék oktatója szintén szervezett egy csoportot. Igyekezett a jóhangú, tehetséges szereplőket elcsalogatni. A leventék legsikeresebb előadása a "Gyimesi Vadvirág"című népszínmű volt, amelynek bemutatására a Bognár kocsmában került sor. 

2. kép: Milyen tárgyai voltak az akkori iskolásoknak? A 2. osztályban hit és erkölcstan, magyar olvasás, magyar nyelvtan, számtalan, földrajz, szép írás, éneklés, rajzolás, testgyakorlás. Az 5. osztályban: hit és erkölcstan, magyar nyelvtan, magyar helyesírás, olvasmányok: folyékony olvasás, tartalmi tárgyalás fogalmazás, számtan, mértan, földrajz, történelem, polgárjog és kötelesség, természetrajz, vegytan, szépírás, éneklés, rajzolás, testgyakorlás, gazdasági ismeretek. Minden nap 8-1 óráig volt tanítás és minden egyes óra után 10-15 perc szünet a felüdülésre, illetve játékra. Ezekben az időkben megszaporodott az igazolatlan mulasztás sok száma. A feljegyzések szerint nincs a gyerekeknek cipőjük, a sok igazolatlanom mulasztással már a tanfelügyelőség is foglalkozott. Egyik feljegyzés szerint a vasárnapi misén a plébános "intést" alkalmazott a szószékről az igazolatlan mulasztások miatt az iskolásoknak. Az iskola felszerelése ebben az időben a következő volt: fali olvasótáblák, néhány mértani test, golyós számológép, földgömb, néhány térkép, vonalzó, körző, egypár fizikai, kémiai eszköz. Az osztály falait írók és költők, valamint állatok, növények képei diszítették. Minden osztályban az asztal felett volt egy feszület, és a Himnusz szövege két falitáblán. A tanulók az osztályban álló táblára írtak krétával. Füzetük nem volt, csak a palatábla és palavessző. ( A fotó illusztráció)

3. kép. Leventék. Nagy szerepe volt a nevelésben az ifjúsági egyesületeknek. Ilyen volt a községben a Levente egyesület. Szervezése a háború után 1924-ben indult meg. Tagjai először 15 éven felüli fiatalok voltak, azonban később bevitték az iskola padjai közé is. A feljegyzések szerint minden csütörtökön Levente nap volt. Ilyenkor egy katonatiszt vezetésével, aki a városból járt ki, mentek a fiatalok gyakorolni. A foglalkozásokon a katonasághoz szükséges ismereteket kellett elsajátítaniuk. Tehát az egyesület fő célja a katonaságra való felkészítés volt. ( A fotó illusztráció)

4. kép A képeslap jobb alsó fotója a Peczöli Római Katolikus Iskolát ábrázolja. Felette a Keresztény Fogyasztási Szövetkezet, mely egy rövid időre az iskolának és a tanítói lakásnak is helyet adott . A községben a tanév szeptember 1-től június hó végéig tartott. Két félévre volt felosztva, karácsonykor és Húsvétkor 10-10 napos szünet szakította meg. Tanítási szünet volt az államfő és a megyéspüspök neve napján, valamint a nemzeti és társadalmi ünnepeken. Nagyobb egyházi ünnepek alkalmával a tanulók szentmisé vettek részt. A nagy szünet a két nyári hónapra ( július, augusztus) esett.

5.kép. Ezen a képeslapon is látható a Peczöl és Vidéke Keresztény Fogyasztási Szövetkezet, mely 1897-ben alakult. Első elnöke Németh Pál plébános volt. A szövetkezetbe részvényes alapon lehetett belépni. A szövetkezetnek volt egy igazgatósága elnökkel az élen, és egy boltvezető.

6. kép. 1929 körüli években a Katolikus Olvasókör átalakul színjátszó csoporttá. A stafétabotot Szép Gyula igazgató kezéből a fiatal Pupp Ferenc tanító kezébe adják át. Ő lett a társaság vezetője. Hetente két alkalommal próbálják a színdarabokat. (A fotót Kopácsi Jánosné Marika bocsátotta rendelkezésünkre)

7. kép: Tűzoltó zenekar. 1050 pengő bekerült a zenekari felszerelés, és 960 pengőbe a tanítás. Ezt az összeget a tagok hamarosan meg is kérték. A zenekar tagjainak 10 éves szerződése volt, mely szerint ki nem léphetett senki, hogy 10 éve letelte előtt. Aki kilépett, annak a rá eső költségeket vissza kellett téríteni. 1938 után nem volt vezető, aki összetartotta volna a zenekart. Ezután is játszottak még sokáig, de már csak magánszorgalomból.

8. kép. A két világháború közt működő varrótanfolyam résztvevői. 

9. . kép. Régi fotó a Kisboldogasszony templomról. Ekkor még kerítés vette körül a templomkertet. Az 1937. évi átalakítás után a templom háromszor lett nagyobb a réginél. A torony megmaradt, valamint a közvetlenül hozzáépített rész (ez a legrégebbi épületrész). Sok emberi csont került elő. A temető alatt is sírhelyeket találtak, de nem tudták őket feltárni, mert a falak állapota nem tette lehetővé. Az emberi csontok a templom körüli temetkezésről árulkodtak. Az építkezés tervezője és irányítója Zsolnai Mihály sárvári építész volt. Költsége 50 000,- pengő. A költségeket a templom földingatlanjainak éveken át gyűjtött, illetve kamatoztatott jövedelméből fedezték. A sekrestye ablakait és belső ajtóját helybeli asztalos Pálfi József készítette.

• PECÖL A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN  VI.

Kevesen élnek már Pecölben azok közül, akik átélték a II. világháború borzalmait. Amikor hagyománygyűjtő riportjainkat készítettük, többen megpróbálták feleleveníteni ezt az időt. Legtöbbjük kisgyerek volt, nem sok emléket őriznek, az is mélyre eltemetett. Így többnyire most is falunk krónikásaira támaszkodunk.

Pecöl az 1937-39 közti időben kezdett gazdaságilag fellendülni, de sajnos a második világháború kirobbanása ennek gátat vetett. A megpróbáltatások évei következtek. A háborús idő alatt nehéz időket élt át a község lakossága. Szinte minden férfi a harctéren küzdött. 27-en hősi halált haltak a szovjet harctéren. Sokan fogságba estek közülük páran évek múlva hazatértek, de sokan a fogolytáborokban lelték halálukat. Riportjaink közben többen is mondták, hogy édesapjukat pici korukban elveszítették. Odavesztek a háborúban, sírhelyüket sem ismerik. Felelevenítették a megszállás idejét, amikor bunkerekbe menekültek a családdal együtt. B. Terus néni akkor, kisgyerekként szerzett maradandó halláskárosodást egy közelében felrobbanó gránát miatt. A vörös csapatok előrenyomulásának hírére menekültek százezrei vonultak nyugat felé. Községünkben is több családnál kaptak ideiglenes szállást. Védekező, visszavonuló német katonák is voltak a községben. A falu lakói félelemmel várakoztak, majd pincékbe, az erdőkbe építek bunkerokba menekültek a szovjet katonák elől. A németek elhagyták a falut. 1945. március 27-én vonultak be hozzánk a szovjet csapatok. Pecölben - akárcsak máshol is az ország területén-, a lakásokat feldúlták, kifosztották, az embereket megfélemlítették, amit lehetett lovakat, szekereket, kerékpárt, órát, stb. elvitték.A németek Szent László hadosztályának maradványai ellenállást tanúsítottak Bozzai, Kenéz irányából Pecöl, Megyehíd felé. Ennek a harcnak következményei károk és áldozatok voltak. Több lakóház és sok gazdasági épület leégett. Akna áldozata lett egy anya a fiával- Őri Sándorné, Őri János-, többen megsebesültek. 1945. május 28-án hagyták el a megszálló katonák közösségünket. A lakosság hozzákezdett a romok eltakarításához, az épületek újjáépítéséhez.A folytatásban majd a falu felszabadulását idézzük meg Takács András, volt iskolaigazgatónk Helytörténeti krónikája alapján.

1. Kép. A templomunk falán elhelyezett II. Világháborús emléktábla. Felirata a következö:

A II. világháborúban elesett hős halottak emlékére. 1942-1945

2 Kép. Templombelső. A templom kifestésére 1940-ben, a háború alatt került sor. 

3.Kép. A keresztúti képeket Szinger János ( Cser Maricáék nagyapja) készíttette. Végig harcolta az I. világháborút és fogadalomból megmeneküléséért állíttatta a stációt. Ebben az időben Pecöli apát: Rák Endre (1906-1946) Alsó-Páhoki plébános, Erdődy Vilmos nevelője.

4. Kép. A tanítók is kaptak behívót, ezért gyakran cserélődőtt a tanerő, és menekült tanítónők is bekapcsolódtak a gyerekek oktatásába. Az iskola épülete rossz állapotban volt, de segélyt, illetve támogatást nem kaptak, így annak rendbehozása elmaradt.

5. kép.Iskolába beírt tanulók létszáma ebben az időben 170 fő körül volt. Igazgatója: Pupp Ferenc, aki egyben kántortanító is volt. A háború alatt Pecölben tanítók névsora: Pupp Ferenc ( 1928-48), Balogh Eleonóra ( 1939-40), Papp Margit (1939-40), Nagy Mária ( 1940-41), Fekete József ( 1940-43), Németh Éva ( 1941-42), Hertelendy Erzsébet ( 1942-1957), Péntek Mária (1943-65) 1944-ben az iskola épületét a faluba érkezett katonaság foglalta el. Egyik tantermet asztalos műhelynek rendezték be, a másik kettő szállás és segélyhely volt. A tanítás ez idő alatt magánlakásokiban történt. Az iskolaépületben csak a megszálló szovjet csapatok kivonulása után kezdődhetett meg újból a tanítás. A felszerelés nagy része odalett, az épület tetőzetén befolyt a víz, ablakok nem voltak, a vakolat lehullott. Nem volt üvegezés, fűtés és vágott fa a fűtéshez. A szülők segítségével azonban egy tantermet rendbe hoztak, s a megmaradt felszereléssel szűkösen berendezték. Itt folyt az alsó tagozat oktatása, akiket egy menekült tanítónő tanított. 1945. júniusig- azaz a tanév végéig- a felső tagozat osztályai nem jártak iskolába helyhiány miatt.

6. Kép. Édesapám két kis egyenruhás tanulóval. 

7. Kép. Kisiskolások a háború előtt. Ebben az időben is közös igazgatás alatt állt Pecöl-Kenéz - Megyehid. De a háború alatt a két társközség Kenéz és Megyehíd különvált Pecöltől, ezáltal létszámgondok alakultak ki a tanításban. 1944-ben a katolikus népiskolák és óvodák részére új rendszabályok bevezetésére került sor. Varga Gábor megszervezte a IV. tanítói állást. 1945 után felújíttatta a teljesen leromlott állapotú iskolaépületet. 1946-ban október 15-én kezdődött meg a tanítás. A fotó kenézi iskolásokról készült, családi emlék.

8. Kép. Községháza. Ebben az időben a körjegyző vitéz Németh Ferenc volt. Egészen 1945-ig töltötte be ezt a tisztséget. Aktívan kapcsolódott be a falu életébe. Főparancsnoka volt a körzeti tűzoltóságnak. Körzeti levente főoktató. A Polgári Lövészegylet ügyvezető elnöke. A törvényhozási Bizottság tagja. Mozgósításkor bevonult és 32 hónapon át harcolt orosz és olasz frontokon, ahol megsebesült. Mint tartalékos főhadnagy szerelt le. Kitüntetései Bronz katonai vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem. 1945-ben nyugatra menekült. Később visszajött és utána Budapestre költözött.

9. Kép. Katona a II. világháborúban . A fotó csak illusztráció, nem a szerző édesapja. 

Kovács János: Nagy csapás. 

Volt egy ember, nagyon szeretett.

10. Kép. Kisdiák ünnepi levente ruhában.

11. Kép. Tartalékos katona. Édesapánk a háborúban.

12. Kép.Indulás a frontra. Ahonnan már csak meghalni jött haza ez a katona.

13. Kép.Közlegények.

14. Kép.Valahol Magyarországon.

15. Kép.A lövészárokban. Mosolyogva, bizakodva, hogy egyszer visszatérnek tán.

16. kép.Tábori konyha.Ételosztás. A II. Világháborúban jelentős mennyiségű élelmiszert kellett a frontra küldeni, a gazdákat arra kötelezte az állam, hogy megtermelt javainkat beszolgáltassák. Ekkor lépett életbe a jegyrendszer is.

17. Kép.Tábori postai levelezőlap. Amikor egy katona levelet ír haza, írás közben gondolatban újra otthon van, még akkor is, ha közben átvonuló repülő, esetleg ágyúdörgés van körülötte. A zöld színűek, a remény hírét vitték, hogy hozzátartozójuk él még. A rózsaszínű tábori lapok a halál hírét hozták. A levelek szövegének kimásolásánál nem változtattam a helyesíráson, központozáson, mert az így hiteles, és ez esetben ez a szempont egyáltalán nem is fontos. 

18. Kép. Levél a frontról. Kedves Szüleim! 1945. III. 7. A múlt hó huszadikán írt lapot, amit Édesanyám írt, megkaptam, avval együtt, amit a Bözsi és az Ilus írt. A Bözsinek megkaptam mind a két lapját. Édesapámtól a múlt hónapban kaptam utolján. Kaptam egy lapot attól a sárvári Tóth lánytól is, aki ott járt nálunk. Neki is most válaszolok. Bizony szegény báttya meghalt. A megyehídi Illés Jenőről én már a nyár óta nem tudok. Majd fogok utána érdeklődni. Az a szécsenyi Talabér fiú is megsebesült. Ezeket a leveleket Besztercebánya mellől írom. Hogy vannak? Én hála Isten egészséges vagyok, amit maguknak is kívánok. A Sándor Antaltól is kaptam egy lapot, írja, hogy megint bevonult. Írjanak, hogy mi van a Lajcsival és a Pistával? Újságot nem tudok. Szabadságra nem hiszem, hogy mehetünk, mert kilátás nincsen rá. A Margitéktól is kapok közbe egy-egy lapot. Ma kaptam az Iglódi Sanyitól is, de nagyon szűkszavú. Most zárom soraim a viszontlátás reményébe csókolok mindenkit a távolból: Tóni

19. Kép.Üzenet haza, a vágyott otthonba, a szeretett családnak. Kedves Szüleim! 1945. I. 12. Most már több időm van, és azért írok, mégpedig Édesanyámnak egy verset, mely a következőképpen hangzik:

20. Kép. Regruták. A fotót Kopácsi Jánosné Marika bocsátotta rendelkezésünkre.,

21. Kép.Hadikórházban 1942-ben.

22. Kép.Szakaszvezető kitüntetésekkel.

23. Kép.Három magyar katona, egy német, és egy orosz katona fekszik községünkben. Ezek halálának pontos körülményeit nem tudtuk tisztázni. A szovjet katona sírja a templomkertben van.

24. Kép. A katona neve: Orlov Alekszej Alekszajevics. Meghalt 1945 március 30-án. Fényképes síremlék örökítette meg a fiatal, 20 éves katona emlékét. Sírját hozzátartozói, nővére és sógora már több ízben felkeresték.

Tábori postai levelezőlap

Amikor egy katona levelet ír haza, írás közben gondolatban újra otthon van, még akkor is, ha közben átvonuló repülő, esetleg ágyúdörgés van körülötte. A zöld színűek, a remény hírét vitték, hogy hozzátartozójuk él még. A rózsaszínű tábori lapok a halál hírét hozták. A levelek szövegének kimásolásánál nem változtattam a helyesíráson, központozáson, mert az így hiteles, és ez esetben ez a szempont egyáltalán nem is fontos.

Kedves Szüleim! 1945. III. 7.

A múlt hó huszadikán írt lapot, amit Édesanyám írt, megkaptam, avval együtt, amit a Bözsi és az Ilus írt. A Bözsinek megkaptam mind a két lapját. Édesapámtól a múlt hónapban kaptam utolján. Kaptam egy lapot attól a sárvári Tóth lánytól is, aki ott járt nálunk. Neki is most válaszolok. Bizony szegény báttya meghalt. A megyehídi Illés Jenőről én már a nyár óta nem tudok. Majd fogok utána érdeklődni. Az a szécsenyi Talabér fiú is megsebesült. Ezeket a leveleket Besztercebánya mellől írom. Hogy vannak? Én hála Isten egészséges vagyok, amit maguknak is kívánok. A Sándor Antaltól is kaptam egy lapot, írja, hogy megint bevonult. Írjanak, hogy mi van a Lajcsival és a Pistával? Újságot nem tudok. Szabadságra nem hiszem, hogy mehetünk, mert kilátás nincsen rá. A Margitéktól is kapok közbe egy-egy lapot. Ma kaptam az Iglódi Sanyitól is, de nagyon szűkszavú. Most zárom soraim a viszontlátás reményébe csókolok mindenkit a távolból: Tóni

AZ '56-os ESEMÉNYEK EMLÉKEI PECÖLBEN. VII.

Falutörténeti anyagunkban a felszabadulás idejéhez értünk. A mai ünnepre való emlékezés miatt, mégis kicsit előre szaladva az 1956-os pecöli történésekkel kezdem. Ebben főleg Takács András, volt általános iskolai igazgatónk "Pecöl Krónikája" és Cser Marica "Pecöl Község Krónikája" c. munkákra támaszkodom.

PECÖL 1956.

1956-ban Édesanyám viselős volt éppen velem. Később, ha beszéltünk is ezekről az időkről, elsősorban olyan családi történéseket emeltek ki szüleim, hogy kik voltak azok, akik elmenekültek akkor Magyarországról. Ennek okait gyerekként nem nagyon értettem. Gyakran elképzeltem, amint a Fekete -ér medrét követve elindultak világgá, új otthont keresve ismerőseink.

Édesapám már akkor is forradalomnak nevezte 56 történéseit, és emiatt mindig vitába keveredtünk. Mi az iskolában, a szocializmusban, ellenforradalomról tanultunk. Tőle hallottam a MUK-ról is, és a szabó műhely esti hangulathoz szervesen hozzátartozott a sistergősen szóló Szabad Európa Rádió szignálja, Cseke Péter hangja.

Most már sokkal tisztábban látunk mindezzel kapcsolatban.

Azt, hogy a lenti írásokban ki, miként ír 56-ról, nagyban befolyásolta politikai/ideológiai hovatartozása, akkori beosztása. Ezért én változtatás nélkül idézek a leírt eseményekből, mi történt a szerzők visszaemlékezése szerint itt nálunk az 1956 körüli években.

Idézetek Takács András krónikájából:

"1948-ban világossá vált, hogy országunkban is a munkásosztály hivatott arra, hogy a további fejlődést irányítsa. A két munkáspárt egyesül 1949-ben községünkben is Magyar Dolgozók Pártja néven." ……………….

"1955-ben hangoshíradót szereltettünk községünkben………….El kell mondani, hogy ezt dolgozóink nem kedvelték. Még ekkor nem számoltuk fel a begyűjtési rendszert. A híradó alkalmas volt arra, hogy állandóan hirdesse, ki van lemaradva, ki teljesítette beadási tervét. Ezért haragudtak /a vasemberre/ ahogy ők nevezték. Nem egyszer le is dobálták. Rövidesen elromlott, újra nem lett javítva, a tanács a gércei tanácsnak eladta."

"A párttagság létszáma a kezdeti időben magasabb volt, mint később. Az 1956-os októberi események után több párttag megszüntette tagságát. Úgy érezték, hogy a párt nem figyelmeztette őket a várható eseményekre, így teljesen készületlenül érte őket 1956 októbere."……….

"1956-ban óvodai fektetőket vásároltunk, mert minden nyáron napközit üzemeltettünk. Sokkal nagyobb jelentőséggel bírt az 1957-ben megépített tűzoltószerház. A régi összeomlott, helyette újat kellett építeni."

"1953-tól 56-ig elég gyenge gazdasági évek követték egymást. Súlyosbította még helyzetüket a fennálló beszolgáltatási rendszer, amely csak 1957-ben szűnt meg. Az 1956-os események is megzavarták egy kissé a község hangulatát. Kirívó eset ugyan nem történt, mert a megalakult Munkástanács elnöke ……….azt megakadályozta. Voltak ugyan néhányan, akik megfeledkeztek magukról és a tüntetések alatt / a sötétség leple alatt/ bedobáltak egy-két ablakot, természetesen volt párttitkároknál és tanácselnököknél. Ugyancsak elégették a jegyzőségen, illetve a tanácson az annyira gyűlölt begyűjtési papírokat. Miután sikerült az ellenforradalmat alig tíz nap alatt leverni, visszaállt a régi hatalom, testi épségében senkit meg nem sértettek……."

". Az 1956-os ellenforradalom sokat ártott megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának. Ismeretes, hogy a Tsz-ek nagy része felbomlott….." ( Az első Tsz alakítás 1952-53-ban történt Pecölben).

"1956-ban körzeti iskolát akartunk megvalósítani. Pecöl- Kenéz-Megyehíd. Az októberi események miatt ez meghiúsult. 1960- ban azonban megvalósult a körzeti iskola."…

Ugyanezekről az időkről Cser Marica krónikájából.

Iskolatörténet: "Az 1956-os események községünkben is hoztak változást, de a tanítás nem szünetelt. Az osztályokba visszakerültek a feszületek és reggel ismét imádkozással indult a tanítás. A szünetekben az iskolai ablakokon át hallgattuk a forradalom eseményeit a rádión keresztül. A pedagógusok egy része nem tudott, mert személyesen állást foglalni- várakozó álláspontra helyezkedett.

A forradalmat leverték- szovjet tankok vonultak át a falun.

Az alsó osztályok számára 1956-ban új tanterv bevezetésére került sor. Mint a leírtakból látszik, teljesen ellentétes elvárásokat fogalmaztak meg az eddigi rendszerrel. Eltörölték az erkölcstant és teljes politikai, pártideológiai szempontoknak vetették alá az oktatást. Természetesen akadtak olyan személyek, akik próbáltak ennek hangot adni- megtorlás lett az ára.

Az 1956/57-es tanév lényeges változást hozott: Pecöl község iskoláját körzeti iskolává jelölték ki. A tervek szerint az első évben csak a megyehídi gyerekek, de a következő évben már a kenéziek is ide jártak volna. A körzetesítést azonban a megyehídi szülők ellenállása, majd a forradalmi események meghiúsították."

Közigazgatás: " Az 1956-os események ideje alatt a Munkástanács vette át a hatalmat. Majd a forradalom leverése után visszaállt a tanácsi rendszer."

Falutörténet: "Az 1956-os fővárosi események hatására községünkben október 28-án népgyűlést szerveztek, melyen a község lakosságának 90%-a jelen volt jelen. Megválasztották a Munkás Tanácsot. A Munkás Tanács elnökének édesapámat, Cser Jánost kérték fel. Ekkor én 10 éves voltam és élénken élnek emlékeimben ezek az események. Nagyon szép felvonulás emléke él az emlékezetemben, melynek elején vitték a magyar zászlókat, végig vonultak a falun. Utána a tanács épületéhez ment a tömeg egy része és ott elégették a beszolgáltatási papírokat. Ezzel a beszolgáltatás végleg megszűnt.

Másnap a Munkás Tanács elfoglalta a tanács iroda helyiségét és átvette a tanácsi iratokat, jegyzőkönyvileg megkezdte működését.

Az elkövetkező 10 napban nem volt rendbontás."

A korabeli jegyzőkönyvek alapján kérések hangzottak el. Pl.:

- Bizonyos embereket mentsenek fel tisztségükből.

- Meghatározhassák a dobolási rendet.

- a tanács épületére nemzeti színű és fekete zászló kerüljön.

- Az utak javítása.

- Budapest lakosságának megsegítése önkéntes adományokkal.

- Mindenszentek napja legyen iskolai szünet.

"November 2-án megválasztották a Nemzeti Bizottságot 10 taggal.

A forradalom leverése után kommunista párt vette kezébe a hatalmat. Megkezdődött a megtorlás időszaka, a karhatalommal karöltve. A forradalom leverése utáni események szomorúak és sokak számára keservesek voltak."

A továbbiakban a kulákoknak nevezett gazdák és családjaik, a forradalomban részt vett vezetőket ért megtorlásokkal folytatja a szerző. Ezekről bővebben majd a további falutörténeti írásokban tervezzük foglalkozni. 

ÚJKOR:  PECÖL A FELSZABADULÁS IDEJÉN. VIII.

Falutörténeti anyagunkban most valóban a felszabadulás idejéhez értünk. Ehhez most Takács András krónikájából idézek

(Egykori igazgatónk kutatómunkájához Horváth József, volt tanácselnök és Varga Gizella tantónő mellett anno, az akkor működő honismereti szakkör gyerekei is sok anyagot gyűjtöttek, köztük én is. Nagy élmény volt gyerekként riportot készíteni a falu lakóival. A felszabadulásról Domonkos Jani bácsit, a falu egyik suszterét faggattuk.)

"Községünk felszabadulásának két napját Domonkos János bácsi ma is élő személy elbeszélése alapján szeretném (Takács András) továbbítani.

1945. márciust jelentett a naptár. Hazánk nagy részét már felszabadították a szovjet csapatok, csak az ország nyugati részét taposták még Hitler csapatai. Községünkben is sok német katona tartózkodott, vagy vonult már visszafelé, várva sorsuk jobbra, vagy balra fordulását. A legtöbben már igy nyilatkoztak: álles kaput!- mindennek vége. Valójában így is történt. Március végére aztán eldőlt, hogy a mi községünk is hamarosan a többi felszabadult községek, városok sorába fog lépni. A község lakói vegyes érzelmekkel várták a napot, amidőn a szovjet csapatok felszabadítják a falut.

A felszabadulást közvetlen megelőző napokban feszült csend borult a községre. Mindenki elcsendesült, óvóhelyekre, ki az erdőbe húzódott. A németek is elhagyták a falut, csak egy maradt itt oldalkocsis motorkerékpárral, géppuskával felszerelve az Újvárosban, mintha ő egyedül fel tudta volna tartóztatni a szovjet erőket. Sorsa meg is pecsételődött, agyonlőtték.

A hozzánk érkezett hírekből, no meg a lövöldözések, ágyúzások közeledéséből sejtettük, hogy rövidesen bevonulnak községünkbe is a szovjet csapatok. Én március 27-én délután még meggondoltam magamat, hogy nem a lakásban, hanem a 150 méterre fekvő erdőben várom be a felszabadulást. Így aztán már elég késő délután hozzáfogtam egy bunker készítéséhez az erdő szélén. Mikor elkészültem, családommal együtt kimentem az új óvóhelyre. idejében, mert már közvetlen közelben dübörögtek az ágyuk.

Úgy este 10-11 óra között aztán megláttam, hogy lakásom körül valami kocsiféle álldogál. Vettem annyi bátorságot, bementem, hogy megnézzem mi van. Szovjet tiszti járőr volt harmadmagával.

Mikor észrevettek, rám kiáltottak: Sztoj!- majd mindig közelebb hívtak. Mikor egészen közel voltam, azt kérdezték: germán nincsen? Én mondtam és mutattam, hogy elmentek Szombathely irányába. A szovjet tiszt akkor odajött hozzám és kezet fogott velem. Kérdeztem tőle, hogy lesz-e még harc? Ő azt felelte, hogy nem.

Akkor aztán kimentünk a bunkerhoz, ők is jöttek velem. Családom nagyon félve merészkedett ki a bunkerből. Mondták a szovjetek, hogy nem kell félni. Közben újabb járőr érkezett. A csapatok egészen közel hozzánk beásták magukat. Miután a járőrtiszt meggyőződött arról, hogy nagyobb ellenállás nem lehet községünkben, fellőtt egy jelző rakétát, mire a csapatok legyezőszerűen megindultak a község felé. Természet ez már hajnal felé, azaz 28-án volt. Nemcsak Megyehíd, hanem Rábakovácsi, sőt még északról a Gyöngyös mentén is érkeztek a katonák.

Mint kedves epizódot mondta el János bácsi, hogy az egyik bevonuló szakasz élén egy szovjet tiszt lovagolt. A lóval jött annak fiatal kiscsikaja is. A csikót a tiszt Séfer Sándorhoz köttette be, ő pedig tovább lovagolt szakaszával. Másnap délelőtt a ló visszajött csikajához. Ebből arra következtettem, hogy a gazdája meghalt, vagy a ló szökött meg valahogy.

E napon aztán nagy ágyúzás, aknázás kezdődött. A németek és az úgynevezett Szent László hadosztály utolsó maradványai ellenállást kíséreltek meg. Az ellentámadást Bozzai és Kenéz irányából indították vissza Pecöl és Megyehíd felé. Ennek a támadásnak lett a következménye az a tetemes személyi és anyagi veszteség, melyet a községnek el kellett szenvednie.

A németek elég jól céloztak, hiszen az Újvárosban 3 lakóház, továbbá a kultúrházig minden gazdasági épület a harcok áldozata lett. A Vörösmarty utcában Tarr Zsigmondék háza is leégett. Személyi sérülés, illetve haláleset is történt az Újvárosban. Őri Sándorné és fia Őri János lett egy akna áldozata. Ugyanitt szenvedett a szomszédban válltörést Horváth János bácsi. A németek támadását segítette egy német harvi repülő is, mely több bombát dobott a községre. Az egyik bomba, mely a jelenlegi kocsma elé /hídáteresz/ esett, oltotta ki Peidl Irén életét, aki Székesfehérvárról menekült községünkbe és Tóth Károlyéknál tartózkodott.

Természetes, hogy az ellenállás, amit a németek megkíséreltek, nem járt eredménnyel, így aztán a szovjet katonák tovább nyomultak előre, Szombathely irányába. Községünkben azonban hátra maradtak az úgynevezett megszállók. Lakóházakban, középületekben szállásolták el magukat. A lakosság hamar megbarátkozott velük. Különösen a gyerekeket szerették a katonák.

Fülöp István, aki akkor kocsmáros volt, így beszélt erről: minden nap kellett nekik birkát vágni a konyha számára. Hússal a családot mindig bőven ellátták, a kicsiknek: Pisti, Zsuzsi, Laci mindig cukrot hoztak. A gyerekek is hamar megérezték a szeretetet, mert nem féltek, bátran jöttek-mentek a katonák között, játszottak velük.

Tolmácsuk Csek Ferenc bácsi volt, aki az 1914-es háborúban, mint orosz hadifogoly megtanulta a nyelvüket. Náluk lakott a községben lévő katonák parancsnoka. Tisztek laktak Mándli Károlyéknál, Angyal Istvánéknál, Németh István szabónál ( Édesapám) Németh Pista bácsi még a nevét is megjegyezte lakójának: Vlagyimír Iván ? őrnagy, Turkesztánban lakik, és agrármérnök. Gépkocsivezetője: Sztyepán Zsukov, és még lakott egy lány is, Katyusának hívták.

Még a katonák a községben laktak, addigra is berendezkedtek különféle szolgáltatásokra. Így pl. a szabóműhely a kultúrház helyén lévő Iszak féle házban volt, raktáruk pedig a szemben lévő bolthelyiségben. Cipészműhely volt az iskola szomszédságában lévő Szemes Károlyéknál, és Domonkos János bácsinál is. A kenyeret a régi pásztorházban sütötték / mai TSZ iroda/ A községi tanács/jegyzőség épületében és az iskola egy részében kórház, sebesült ellátás volt biztosítva. Az iskolai oktatás ez idő alatt sem szünetelt, a tanítás magánházakban történt: Kopácsi Jánoséknál / Vörösmarty utca 4/ és Illés Lajoséknál /Széchenyi utca/.

A szovjet katonák még huzamosabb ideig maradtak községünkben. Az első szabad május elsejét a lakosság együtt ünnepelte meg az itt levő katonákkal. Az elbeszélő szerint a szovjet katonák 1945. május 28-án hagyták el községünket. Közvetlen március 28-a után a lakosság hozzákezdett a leégett épületek újjáépítéséhez. Megkezdődött egy szebb, boldogabb jövő építése, ami természetesen nem ment minden zökkenő nélkül. " folytatása következik. 

ÚJKOR: PECÖL A FELSZABADULÁS IDEJÉN. VIII. 

PECÖL NEVEZETES RÉSZEI. A BÉKAVÁR. 

A BÉKAVÁR.

Ha megkérdeznének egy pecöli születésű embert, hol a Dankó utca, lehet egyszerre nem tudná. De ha a Békavárat keresik, biztosan azonnal rávágná merre van. Akármelyik szépkorú pecölivel beszélgettünk, mindenki megemlítette ezt a helyet. Vagy mert ott született, ott lakott, oda járt játszani, vagy mert oda udvarolt.

A "Gödör", így is hívtuk. Valamikor a 70-es évek előtt még egy nagy, egybefüggő, mély gödör volt a Dankó utca nyugati oldalán, a Bognár kocsma kertaljától egészen a szántóföldekig. Valószínű, kavicsot, agyagot termeltek ki onnan. A mélyedésben megállt a csapadék, esők, hóolvadás után egész magas volt a vízszint. Az akkori gyerekek ki is használták ezt, még csónakáztak is rajta! Gyerek módra, teknőt használva élvezték a játékot.

A Gödör magasabban fekvő, hátsó részén cigány családok éltek. A part oldalába vájt kunyhókban, un. putrikban laktak. Csalinka, Bricsi, Julcsa, jut hirtelen eszembe néhány név. Én sosem jártam ott, de sokat hallottam róluk az idősebbektől. Vegyes érzelmekkel, de mindannyian őriznek róluk emlékeket. Valamikor a 60-as években aztán a cigányok elköltöztek Pecölből, megszünt az itteni közösség, házaikat is felszámolták.

Miért is lett az a hely Békavár? Egy emberöltővel ezelőtt ilyenkor, nyári estéken még itt nálunk a Széchenyi utcában is hangosan szólt a béka-muzsika. Ideális hely volt az akkor még népes békakolóniának.

Én is gyakran jártam oda, főleg a régi posta miatt, hisz arra vezetett oda az út. Visszafelé időnként a Bognár ház kerítése melletti gyalogúton rövidítettem le az utat, igy a régi Tsz udvaron át ki lehetett jutni a fő útra. Csónakázni nem csónakáztam, de nyaranta fürödtünk, télen csuszkáltunk, korcsolyáztunk ott.

Aztán valamikor a kilencvenes évek közepén új utat építettek oda, kiváltva a bognár kanyar nehéz szakaszát. Azóta új funkciót kapott a gödör. Egy részét parkosították, játszótér, focipálya épült oda, a híres pecöli Lecsófesztiválnak is ez ad helyet. Ma már nem szól a béka-zene, helyette gyerekzsivaj tölti meg időnként a Békavárat. Az üresen álló részek hasznosítására több terv is született, biztosan sok lehetőséget rejt még. 

1. Kép. A fotót Mándli Györgyné Karolától kaptuk. Nagyon köszönjük!😘 A fotón Mándli Gyuri és a Kopácsi Pisti " csónakáznak." , a partról többen figyelik őket. Boldog békeidők!

2. Kép. A Békaváron áthaladó út építéséről a Vas Népében is megjelent egy cikk. PECÖL MILLIÓK 200 MÉTERÉRT Simon E írása. Vas Népe 1996. Január 25.

Pecölön áthaladva az autósnak nem csak amiatt kellett csökkentenie a sebességet, mert a KRESZ ezt írja elő. Az egyébként is kanyargós főutcán, úgy középtájon, kettős derékszögű hajlat nehezítette az egyenletes haladást—eddig. Nemrégen adtak át a forgalomnak egy 200 méter hosszú nagyobb sugarú útszakaszt, amely "kiváltja" az S-kanyart. A megvalósítás gondolata csaknem fél évtizedes, a munkálatokhoz azonban csupán 1994- ben láttak hozá. A Szombathelyi Közúti Igazgatóság beruházásában készült úthoz először töltést kellett építeni, mivel az említett szakasz nyomvonalát egy terjedelmes gödrön keresztül jelölték ki. Szakács Gábor, a közúti igazgatóság munkatársa szerint túl azon, hogy sok évig húzódott a kivitelezés, rengeteg pénzt is föl emésztett. Több mint 8 milliót költöttek az alapozásra, az aszfaltozásra és a közműáthelyezésre. Az új részen két autóbusz-megálló öblöt is kialakítottak. Az út egyik oldalán most épül a faluképbe illő buszváró. Ezt már az önkormányzat finanszírozza, mint ahogy a közvilágítás kiépítésének és a terület megszerzésének csaknem 700 ezer forintos költségét is. Előzőleg ugyanis a téesztől és magánszemélyektől vásárolták meg a földet. Folyamatosan töltik fel a közút melletti gödrös részt, talán parkosítják is a környéket.

3. Kép. A Bognár kanyar, mielőtt az új útszakasz megépült volna.

4. Kép. Régi, kedves arcok a Dankó utcából.

5. Kép. Földbe mélyített cigány kunyhó/ ház/putri. Forrás: Sóstói Skanzen.

6. Kép. Cigány kunyhó belseje. Forrás: Sóstói Skanzen.

A község és a kapornaki apátsági kapcsolata

Az apátság birtokviszonyainak, bérleti rendszerének leírásában többször tesz említést a pecöli területekről. A XIV. és XV. században sok volt az apátság területén a malom. Pecölön: a Gyöngyös vízén 2 malomról, a Gyöngyös vizénél nagyszerű halastóról tesz említést. 1567-ben egy kétkerekű malomról beszél, mert a másik elromlott. A malomjövedelem 1/3-a a molnáré, 2/3-át az apátság kapja. A malomhoz 2 jobbágyhely tartozott, feladatuk a malom gondozása.                                                                                                                                 1569-ben: szintén kétkerekű malomról ír, tehát rendbe hozták a rosszat. A malom az 1/3 rész levonása után 200 köböl gabona jövedelmet hozott. A malom fölött az apátságnak kitűnő halastava volt, melyből sose fogyott ki a víz, és mindig bőségesen volt benne hal.                                                                                                                  Pecöl az apátságtól messze volt, így nem tudtak a birtokkal kellőképpen törődni. Ezért a Pecöli apátsági birtokot bérbe adták. 1452. október 6-án kelt levelével a vasvári káptalan bizonyítja, hogy Pecöli Zarka Zsigmond és fia László, István kapornaki püspök apátnak és a konventjének a Vas megyei Pecöl birtoka után - ahol a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére kőegyház épült - és az ahhoz tartozó Apátfölde nevű jószág után járó 600 bécsi dénár évi bérletet Szent Mihály főangyal ünnepének nyolcadjára - a bérletfizetés határnapjára - nem fizette be. Mindezek ellenére ragaszkodtak a bérletrendszerhez.        Sokat szenvedett az apátság birtoka a szomszéd földesurak vagy mások birtokfoglalása, hatalmaskodása miatt. A legnagyobb veszedelemben a XVI. században volt a pecöli birtokrész. Úgyszólván a "halál torkából" szerezte vissza a híres Semjén Antal apát testvére, Semjén Péter újudvari plébános, a saját költségén. Hálából a kapornaki apát és konventje 1526-ban a kapornaki monostor északi szomszédságában lévő Szűz Szent Margit vértanú kápolnájában oltárigazgatóságot alapított hetenként mondandó négy szentmisével. Amint látható, már a mohácsi vész táján csak nagy nehezen lehetett a kapornaki birtokot megmenteni, később a XVI. század II. felében bekövetkező zavarok már az apátság létét is fenyegették.                                1549-ben a birtok még az apátság kezén volt, az 1553-as portális összeírás az apátság Vas megyei birtokairól semmit nem tudott. Ugyanezen portális összeírás szerint a pecöli birtok a "hatalmas Erdődy Péter főúr" kezén volt. Még ezévben zálog címén feleségére, Tahy Margitra szállt a birtok, akit Révay Ferenc nádori helytartó meghagyására Monyorókerék vára, Vörösvár és tartozékainak birtokába bevezettek.  Ez a beiktatás szabálytalanságokkal járt. Ellene Zrínyi Miklós is tiltakozott. Ezek után perek sora következett, amelyek során több tulajdonos is felsorakozott.

A XVIII. században a kapornaki apátság volt "papszögi malma" elkallódott, majd az Erdődyek kezébe került. Ők visszaadták egyházi rendeltetésének és Mária Terézia korában létesítettek belőle a - Erdődyek családi kegyurasága alá tartozó - pecöli apátságot. Itt lett a pecöli "papszögi" malom is a pecöli apátságé. Közben Erdődy Pétert 1557-ben horvát bánná nevezték ki. A monyorókeréki és vörösvári birtokukat elcserélték a Zrinyiek medveváricbirtokával - majd 1613-ban visszaállították a régi rendet. 1725 körül a plébánia templom felújitásra került - régi címét kapta és ugyanezt kapta az apátság is - amit a kapornaki apátság: a kis Boldogasszonyról, angyalok királynéjáról nevezett el. Az első beiktatott apát 1751-ben Szakály Péter volt. A Pecöli apátság a kapornaki apátság ősi, legalább XII. sz-ig visszamenő Vas megyei birtokainak utolsó része, amely a török idők után önálló apátság lett.