5. MEZŐGAZDASÁGA

• 5. MEZŐGAZDASÁGA
  

ARATÁS ANNO 2024. július. 18.

Nagyban folyik még a betakarítás, modern gépek végzik a munka javát. Messze vagyunk már azoktól az időktől, amikor ezt a tevékenységet emberi erővel kellett megoldani. Ma már számítógépes irányítás könnyíti a folyamatot, de hogy is volt ez a múlt század 60-as éveiben?

BARÁTOK KÖZÖTT címmel találtuk a Vas Népe 1967. júliusi számában cikket az aratásról . A riport más témákkal is foglalkozik, azokat majd a TSZ-ről szóló írásban tesszük közzé

Meddig jutottak Pecölben?… A Reklám"

Megkapóan szép a sárvári járásnak ez a vidéke. A szelíd fekvésű szántókat erdők, kaszálók váltogatják, s a Gyöngyös, a Feketeér, a Sormás és a Borza patak ezüstpaszományként "díszíti" a nagyüzem mezejét. Pecöl, Kenéz, Megyehíd határa január 1-gyel összeolvadt. Közös irányítással, de önállóságát megtartva végzi munkáját a Zöld Mező Tsz-ben egyesült szövetkezeti parasztság. ........

Január 1 -e óta pecöli székhellyel egy nagyüzemből áll a három falu határa. — Hozhat-e változást egy fél esztendő egy nagyüzemben ! ............

Cser János főagronómus: Ez sem reklám, de erősen gépesedtünk a fél év alatt. Huszonegy erőgépünk és egy teherkocsink van. Bálázót vettünk és újabb traktorra van bent a rendelésünk. A jó gépesítéssel megteremtettük az időbeni munka feltételeit, s a mezőn minden tennivalót a maga idejében végzünk. Ez a magyarázata, hogy az aratásban nincs munkatorlódás, s hogy a tavaszi árpa — amit már közösen vetettünk — holdja 18—19 mázsát ad. A búza is jól jön. .. . — Udvardi Gyula ( Részletek a cikkből )

Kép: Mándli János, jelenlegi polgármesterünk édesapja, meghatározó embere, elöljárója volt Pecölnek. Többek között TSZ elnök, a rendszerváltás után pedig képviselő-testületi tag. A riportban szövetkezeti elnökként nyilatkozik.

Kép: Az ember új barátja ( Vers)

Víg nóta száll a határban,

az érett kalászok éneke.

Sárgult búzatáblák hajladoznak,

így üdvözlik a szelet.

Nem csillog már kaszapenge,

az ember új barátra lelt.

S a kenyérszagú, meleg nyárban

felcsendül a kombájnzene.

Reng a föld amerre jár,

mögötte sír a levágott kalász.

A magas asztagvár is

csak a képzeletben él ma már.

Mivel az ember új barátja,

a munkára mindig kész,

a portól szürke gép nyomán

felszabadult a munkás kéz.

( Kovács János 1980.)

Kép. Pillanatkép a megyehídi üzemegységből

Dél felé jár az idő, mikor a megyehídi majorba érkezünk. Meleg van, s az udvar közepén a napon zakatol a cséplőgép, öreg Hoffer hajtja, körülötte asszonyok, lányok szorgoskodnak. A kilenc brigádtagból öt nő. Merik, adogatják, s a garatba öntik a gabonát. Óránként cserélnek. Fárasztó a létrán állni, s a századik merítés után a vödör is húzza a kezet. Átmeneti a módszerük, nemsokára ezt is gépesítik, s könnyebb lesz akkor a munka. De így sincs baj, szívesen végzik a megbízatást a nők is. Tudják, hogy megéri. A jó termésből jó lesz a részesedés, jobb, mint eddig volt. Szemes Marika cséplési ellenőr a napi munkáról beszél: — Egy negyvenholdas tábla takarmánykeverékét tisztítják. Őszi árpa és búza volt benne. Hat vagonnal tisztítottunk meg két és fél nap alatt. A gépnél már az utolsó fél mázsát öntik a garatba. Egy kis rohammunka volt. — A mezőgazdaságban néha szükség van erre, de a kereset is ekképp alakul — szól közbe az üzemegységvezető. Harangoznak, ebédszünet következik. Árnyékba húzódnak. — Most majd a szalmához megyünk. Azt kell rendbe tenni. A cséplőgéphez másik brigád kerül — kapom ismét a felvilágosítást. A lányok, asszonyok körénk gyűlnek. Mosolygósak. A jól végzett munka öröme ez. Gróf P.atsz...