HAJDANI PECÖLIEK, PECÖLI ELSZÁRMAZOTTAK NYOMÁBAN NYOMÁBAN

1.BŐDY KÁLMÁN

Új sorozatot indítunk a fenti címmel, melyben ismert és kevésbé ismert pecöli "hírességek" nyomába indulunk

Első alkalommal egy számomra teljen ismeretlen, pecöli születésű szobrász, éremművész életéről szeretnék megosztani információkat.

Az is érdekes, ahogy a nyomára akadtam. Az ismert vasi történész és levéltáros Feiszt György nemrég itt járt nálunk Pecölben, a Mária nevét viselő templomokkal kapcsolatos cikkéhez készített fotókat.Csak a beszélgetésünk közben jöttem rá, hogy Ő az, aki felfigyelt a régi pusztatemplomok kapcsán arra, hogy Pecöl határában volt valamikor egy Egerköz nevű település egy Szent Péterről elnevezett templommal. – Talán emlékeztek is rá, mikor erről tettünk közzé dokumentumokat.Ugyancsak az Ő munkája a 1."Mesélő házak" c. könyv, melyet nagy megtiszteltetésként gróf Erdődy Lászlótól kaptunk. Bizonyára sokan ismerik a könyvet, de biztosan lesz akinek újdonságot jelent.A könyv Vas megye egyes településeinek házaival, a hozzájuk fűződő, közérdeklődésre számot tartó események feltárásával is foglalkozik.Megyénknek kitüntetett szerepe van a magyar közélet közismert személyiségeinek felsorakoztatásában. Sajtoskál, Csehimindszent, Egyházashetye, Duka, Csönge településről sokaknak ismert híres vendégeik, szülötteik; IV. Károly király, Mindszenty József, Berzsenyi Dániel, Dukai Takách Judit, Weöres Sándor.De a szerző arra vállalkozott, hogy Vas megye 216 településében megkeressenek legalább egy "mesélő kedvű" házat. Még azon a két tucatnyi, un. "Isten háta mögötti" településen is sikerült ilyeneket találni, ahol napjainkban jószerével százan sem laknak.Néhány érdekes "lelet" a kutatómunkából.- A mindenki által ismert budapesti szabadságszobor modellje, Gaál Erzsébet viszáki születésű volt.- Karádi Katalin édesanyjának szülőháza Damonyánépült.- Adorján János mérnök sorkikápolnaiszületésű.Ami engem leginkább érdekelt, az persze Pecöl. Nos, lássuk melyik pecöli ház került be a megye mesélő házai közé.Pecöl Széchenyi István utca 12.Biztosan sokan ráismernek, igen, a néhai pecöli körjegyzőség, a volt Községháza épülete. De azt is mondhatnám, hogy dr. Rigó Gyula néhai, pecöli háziorvosunk lakása és rendelője, a rendőrség pecöli őrs helye, a védőnői szolgálat telephelye, a Pecöli Községi Tanács irodája, vagy egyik utolsó lakóként, a szép emlékű pedagógusunk, Varga Gizella tanárnő lakása.Ám aki miatt ez az épület felkeltette a szerző érdeklődését, az BŐDY KÁLMÁN.Azt hiszem, nem csak én vagyok úgy vele, hogy sosem hallottam róla. Most viszont itt a lehetőség megismerni az ő történetét.Az alábbiakban idézek a könyvből:"PECÖLÉRMEK ŐRZIK AZ EMLÉKÉTA vasvári Tretter-házban 2013-ban megvalósult művészettörténeti gyűjteményről írt tanulmányában Torjai Valter szomorú tényként állapítja meg, hogy sajnálatosan kevesen ismerik a Vas vármegyei régi művészeket, kiváltképpen a szobrászokat. Az elfeledett felsoroltak között szerepel a pecöli születésű Bődy Kálmán neve is.Bizony nem sokan tudják, hogy az életművét a két világháború között kiteljesítő művész Pecölben született.1885 júliusában nagy volt az öröm a körjegyzőség jegyzői lakásában, ahol két lánygyermek után megszületett Bődy István falujegyző kisfia.Tehetségét korán felismerték, és a pecöli gyermekévek után középiskoláit már Budapesten, a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában végezte, ahol Lórántfi Antal volt a mestere.Az 1906-ban végzett növendék első díjnyertes munkái egy villanylámpa, és női íróasztalra szánt bronz tintatartó voltak, amelyeknek méltatásában bírálói a szecessziós formatervezés elemeit emelték ki. Bődy Kálmán az első világháborút hadnagyként szolgálta végig.Érdeklődése ezt követően az éremkészítés felé fordult. Talán legnépszerűbb alkotása az 1918-ban Tisza Istvánról készített emlékérem lett, de ebben a műfajban mások mellett megmintázta Ráth Györgyöt, Boris bolgár cárt, Vaszili Takev bolgár természettudóst és az Árpád-ház szentjeit.Hegyfoky Kabosról 1936-ban készített emlékérme a Magyar Meteorológiai Társaság legnagyobb kitüntetése, melyet a Magyarország éghajlatának megismerésében elért kiemelkedő eredményekért napjainkban is adományoznak.A világháborúban szerzett élményei késztették, hogy részt vegyen a frontharcok hősei emlékének megörökítésében. 1922-ben a borgátai evangélikus gyülekezet felkérésére készítette a községből háborúba vonult elesett katonák emléktábláját. Szarvas város megbízásából pedig 1927-ben került a Tessedik Sámuel Múzeum homlokzatára az általa mintázott Gyóni Géza emléktábla. 1929-ben pályázatot nyújtott be gróf Tisza István Kossuth téri szobrának megvalósítására, de a hajdani miniszterelnököt római cézárként megjelenítő tervezet nem nyerte el a bírálók tetszését. Bődy Kálmánt művészettanári állásából nyugdíjba vonulva 70 évesen, Budapesten érte a halál. ( VN, 2018. június 23. 10. p.)"Eddig az idézet. Így sétáljunk hát el ezelőtt a jobb sorsra érdemes, jelen állapotában nagyon leromlott épület előtt!A fentieket olvasva több dolog is eszembe jutott.Az egyik, hogy ez az épület, ami olyan sok intézménynek és sok pecöli elöljárónak volt munkahelye, lakhelye, érdemesebb sorsot érdemelne. Pecölnek nincs faluháza, tájháza. Talán ez az épület alkalmas lenne erre a szerepre! Nagy terv ez, de lehetne részleteiben, pályázatok segítségével régi, méltó pompájába helyezni.A másik, amit az előbbi lehetőség megvalósulása esetén megtehetnénk; emléktáblát elhelyezni az épületen azoknak a neveivel, akik itt dolgoztak, éltek falunk lakossága, előbbre jutása érdekében. A fentieket olvasva pedig helyet adni Bődy Kálmán munkásságát bemutató kiállításnak.

Mottó a fentiekhez:

"Merj nagyot álmodni…

Írjunk együtt legendákat,

Híre majd az égig szállhat,

Ha kész az egész."

1.Kép. "76-os gyalogezred emlékműve".

Tervező: Bődy Kálmán

Helyszín: Sopron- Deák Ferenc tér

Az emlékmű felirata:

A VOLT CS. ÉS KIR. 76. GYALOGEZRED ELESETT 8625 HŐSÉNEK DICSŐSÉGES EMLÉKEZETÉRE

Hátoldal felirata:

EMELTÉK A VÉRTANÚK BAJTÁRSAI SOPRON SZ. KIR. VÁROS TOVÁBBÁ SOPRON ÉS MOSONVÁRMEGYÉK KÖZÖNSÉGE

Avatás 1931. augusztus 23.

Az I. világháborúban a 76-os gyalogezred katonái közül 8625 esett el. 1962-ben pártutasításra a számadatot eltávolították az emlékműről. A rendszerváltás után az elesettek számát ismét visszarakták a szobor talpazatára.

2.Kép. Gyóni Géza. A Tessedik Sámuel Múzeum homlokzatán látható Gyóni Géza emléktábla.

Név: Bődy Kálmán (Született 1885.07.25., Pecöl; Elhunyt: 1956); szobrászművész, éremművész, a 76-os gyalogezred emlékműve tervezésekor tartalékos főhadnagy.

A gimnáziumot 1855-ben alapították. 1948-ig folyt evangélikus oktatás; többek közt Gyóni Géza is a tanítványok között volt. 1948 és 1994 között itt, ebben az épületben a Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola működött.

Avatás 1922. október 22.

3.Kép. Bődy Kálmán:"Hősök emléktáblája"- Az evangélikus harangtorony falán- Borgáta

Ez a fontos és értékes alkotás az előtte álló lombos fa miatt tavasztól őszig szinte "láthatatalan".

Borgátán az első világháborúban elesettek számára 1922 augusztusában állítottak emléktáblát. Magánkezdeményezésre készült, de a közelebbi körülményekről a tábla szövege és a sajtóban megjelent hír egy kicsit eltérő információkat közöl.

A Magyarság című lap 1922. augusztus 11-i számában ezt olvashatjuk:

"Koczor Kálmán evangélikus és Czuppon Sándor római katolikus tanítók kezdeményezésére, a celldömölki járásban már több község állított a világháborúban hősi halált halt fiainak emlékművet. E hó 6-án a 450 főnyi lakosú Borgáta kisközségben leplezték le a vörös márvány alapba foglalt domborművet, melyet a borgátai torony oldalában helyezték. Nemcsak a község népe adakozott az emlékműre, hanem az Amerikába szakadt Böröcz testvérek is küldtek 23.000 koronát. A domborművet Bődy Kálmán szobrászművész készítette, egy magyar katona az elesett bajtárs fakeresztjére borul. A márvány aljára a 18 borgátai hős neve is fel van vésve."

A táblán lévő felirat: "Az amerikai Böröcz testvérek adakozásából és gyűjtéséséből állíttatta bajtársi szeretettel Czuppon Gyula tanító." A Néptanítók lapja szerint ebben az időszakban Czuppon Gyula volt a katolikus, Koczor Kálmán pedig az evangélikus gyerekek tanítója.

A Bődy Kálmán készítette domborművet "vörös márvány" táblán helyezték el. A nálunk vörös márványnak mondott kőzet többnyire a Gerecsében (pl. Tardoson, Piszkén, Pisznicén, stb.) található kemény mészkő elnevezése.

Avatás 1922. augusztus 6.

4. Kép. Hősi emlékmű. Ausztria Gyanafalva (Jennersdorf) 1921

Gyanafalva az első világháború előtt Vas megye Szentgotthárdi járásához tartozott. A községet háborút lezáró Saint - Germain-i békeszerződés Ausztriának ítélte. 1921-től járási székhely. Ugyanebben az évben készült el a háborúban elesettek hősi emlékműve is. Az obeliszkre helyezett nagyméretű domborművet Bődy Kálmán szobrászművész készítette.

5. Kép. A két világháború között az éremkészítésben volt kiemelkedő a pecöli Bődy Kálmán.

Gr. Tisza István-emlékkő . Geszt. A református egyház kezdeményezésére, történelmi emlékparkot avattak Geszten.

A kert szélén a templom mellett áll a durva formájú faragott mészkő, elején egy kör alakú, csiszolt formában arcképes dombormű látható. Középen Tisza István szemüveges arca félprofilból, és válla alatt heverő pálmaág. A kő bal alsó sarkán Gr. TISZA ISTVÁN felirat olvasható. A dombormű felirata "A HONFIHŰSÉG ÉS JELLEMSZILÁRDSÁG HŐSE ÉS VÉRTANÚJA VOLT" TISZA 1918.X.31. BŐDY

6. Kép A művész pecöli otthona Fotó: Unger Tamás / VN

7. Kép. Feiszt György: Mesélő házak c. könyvének borítója.

8. Kép. Az írás a Vas Népében is megjelent 2018. június 23-án.

2. SÉFER ROZÁLIA - HALMOSI ZOLTÁNNÉ

Egy olyan hírességünkről szól írásunk, akit nem csak mi pecöliek, de az egész ország, sőt az atlétikai világ is jól ismer és tisztel.

Aki manapság személyesen szeretne találkozni vele, annak a szombathelyi piac felé kell indulnia, ott is az egyik leglátogatottabb, legforgalmasabb standhoz. Ha esetleg nem találná, akkor menjen egy vidám, sok nevetéssel tarkított hang felé.

Igen, jól gondoljátok, Halmosi Zoltánné, Séfer Rozáliáról van szó, a mi szeretett Rozinkról, egyik pecöli díszpolgárunkról.

Hogy miért éppen ma kerül fel róla ide az írásunk, annak egyszerű oka van. Tegnap, október 23-án volt 47 éve, amikor megjelent róla "Vasárnapi vendégünk Halmosi Zoltánné" címmel a lentiekben olvasható cikk a Vas Népében. Na nem az egyetlen, hiszen atlétanőnket szereti a sajtó is, többször is méltatták munkásságát, kiemelkedő eredményeit. A "Vas Népe", az "Atlétika" magazin más megyei napilapokkal együtt rendre beszámolt versenyeiről, pályafutásáról, életéről.

Rozika kiemelkedő egyéniség, mondhatjuk, hogy sportlegenda. A sok róla készült cikkek közül azért ezt választottuk, mert az írás nem csak a sporteredményeivel, hanem élettörténetével is foglalkozik.

Tizenöt évesen 1965-ben lett a zöldfehér klub igazolt atlétája. A Haladásban számtalan serdülő és ifjúsági bajnoki címet nyert, míg a felnőtteknél 1970-ben szerzett aranyérmet. Tizennégyszeres válogatott volt, két Európa-bajnokságon szerepelt, 1982-től példamutató magatartásával, akaraterejével, pozitív erkölcsi tulajdonságaival kiérdemelte az atlétaválogatott csapatkapitányi címét.

Hűséggel, szeretettel szolgálta a Haladás VSE-t. Aktív évei után edzőként, a HVSE atlétika szakosztályának a vezetőedzőjeként dolgozott. Tanítványai közül többen értek el országos szintű, sőt azon is túlmutató eredményeket.

Több elismerésben is részesült pályája során. Pl. 1976-ban a " Legeredményesebb vasi atléta". 2010- ben a " Magyar Atlétikáért díj" bronz fokozatát adományozták neki, mint a Haladás VSE edzőjének. A 2011 -es évben megkapta Szombathely város önkormányzatától a Szombathely Sportjáért Életműdíjat, melyet a Szent Márton-napi gálán adtak át.

Ismerve őt, és olvasva méltatásait adódik a kérdés honnan az az erő, pontosság, igényesség, fegyelmezettség, ami jellemzi?

Ő erről így vallott egy 2011-es vele készült riportban. "Nem is tudom, mitől van olyan sok energiám - talán mert falun nőttem fel, és később idegen közegben is meg kellett állnom a helyemet -, de bírom."

Magánemberként is példaértékű életútja. Férje Halmosi Zoltán ismert focista, a Haladás labdarugó csapatának kapitánya volt.,Az Ő munkássága is külön méltatást érdemel.

A két neves sportolónak három gyermeke született, Rozika nagycsaládos anyuka is. A Halmosi gyerekek nem hazudtolták meg pályaválasztásukban szüleiket, tehetsége mindháromnak megmutatkozott a sport területén.

Az élet azonban nem csak sikerekkel ajándékozta meg, veszteségeket is mért rájuk. Zoltán fiukat fiatalon elveszítették. Három imádott unokájuk vidítja nyugdíjas éveiket.

Rozika ma is aktívan dolgozik, segít, tanácsot ad a hozzá fordulóknak. Rendszeresen hazalátogat Pecölbe férjével együtt. Falunapokon, idősek napján mindig megtisztelnek minket.

Elnézve őt, minden sztárallűrtől mentes megnyilvánulásait, látható, hogy lelke mélyén megmaradt annak a falusi embernek, lánynak, akivel, ha találkozom mindig az az érzésem, közülünk való.

Büszkék vagyunk rá! Innen is kívánunk neki, és férjének jó egészséget, még sok tehetős évet. Talán kiegészíti majd írásunkat gyermekévei emlékeivel, amit kíváncsian várunk!🥰